Author: István Gárdos
Gazdaság és Jog, 10/2001. page 13-18
A zálogjog dologi jogi hatályának leglényegesebb hatása, hogy a zálogjogot nem érintik a zálogtárgyon a zálogjog megalapítását követően szerzett jogok, tehát például a zálogtárgy feletti tulajdonjogot csak a zálogjoggal terhelten lehet megszerezni, a zálogjogosult jogait a zálogtárgy mindenkori tulajdonosával szemben gyakorolhatja. Természetesen ez a szabály nem érinti a feleknek azt a lehetőségét, hogy a jelzálogszerződésben meghatározzák, hogy a zálogkötelezett milyen korlátok között rendelkezhet a birtokában hagyott zálogtárgyakkal. A gazdasági életben, ingóságok esetén, ennek igen nagy jelentősége van, hiszen az ingóságok rendeltetésszerű használata gyakran nem lehetséges másként, mint feldolgozásuk és értékesítésük révén. Az ingó jelzálogjog nem tudja betölteni rendeltetését, ha a zálogkötelezett a zálogtárgyat birtokában tarthatja, de nem jogosult a zálogjog tárgyát képező alapanyagot feldolgozni, árukészletet értékesíteni stb. A zálogszerződés rendelkezésétől függően a zálogtárgy elidegenítése tehát lehet szerződésszerű vagy szerződésszegő magatartás. A zálogkötelezett és a zálogjogosult közötti viszonyban ez a kérdés alapvető jelentőségű, mert a zálogtárgy szerződésellenes elidegenítése a hitel azonnali felmondását és egyéb szankciókat vonhat maga után. A zálogkötelezett mint eladó és a jóhiszemű vevő közötti viszonyban azonban a záloghitelező és a zálogadós közötti kötelmi viszony szabályai nem relevánsak, a vevő a Ptk. rendelkezései szerint szerez vagy nem szerez tehermentes tulajdonjogot. Lehetséges például, hogy a zálogkötelezett megszegi a zálogszerződésben foglalt elidegenítési tilalmat, de a tulajdonátruházás ennek ellenére végbemegy és a vevő számára tehermentes szerzést eredményez. Ingó vásárlása esetén a tipikus esetekben nem várható el, hogy a vevő az ügylet előtt a zálogjogi nyilvántartást megvizsgálja. Még ha ezt meg is teszi, az ingóságok többsége esetében nem állapítható meg, hogy mely dolgokat terheli a zálogjog, mivel az egyes dolgok egyértelmű azonosítása nem lehetséges. Jelentős bizonytalanság származna a jóhiszemű jogszerzők terhére, ha fennállna annak a kockázata, hogy a zálogjogosult kielégítési jogát velük szemben fogja érvényesíteni. A bizonyítás nehézsége miatt ráadásul teljesen bizonytalan kimenetelű jogvitáknak kellene elébe nézni, amitől szintén jobb megkímélni a feleket. Ezen felül a gazdálkodók tulajdonában lévő ingóságok tipikusan elhasználható és helyettesíthető dolgok, gazdasági rendeltetésük az, hogy részt vegyenek a termelési illetve kereskedelmi folyamatban, ennek során felhasználásra, feldolgozásra illetve értékesítésre kerüljenek, helyükbe pedig — a folyamat zavartalansága esetében — ugyanolyan, de új egyedek lépjenek. A forgalom biztonsága és a gazdasági élet igényei egyaránt azt indokolják tehát, hogy nem lajstromozott ingóságok esetében a jóhiszemű vevők tehermentes tulajdonjogot szerezhessenek. Az első novella figyelmen kívül hagyta ezt a követelményt, csupán a vagyont terhelő zálogjog esetében, és csupán kereskedelmi forgalomban biztosította a tehermentes tulajdonszerzést (kiegészítve azzal a gyakorlatilag értelmezhetetlen szabállyal, amely szerint ilyen esetben a zálogjog a vételárra terjed ki).
A második novellával bevezetett új szabályok az előzőekben írtakra tekintettel a nem lajstromozott ingón létesített jelzálogjog esetében bővítették a zálogjog megszűnésének eseteit. Ezek szerint jóhiszemű vevő tehermentes tulajdonjogot szerez, ha a vétel kereskedelmi forgalomban, rendes gazdálkodás körében, vagy a mindennapi élet szokásos tárgyai körébe tartozó dologra visszterhesen történt. A második zálogjogi novella eredményeként tehát az ingó jelzálogjog esetén csak korlátozottan érvényesülnek a zálogjog klasszikus elvei, így különösen a zálogjog dologi jogi hatálya, a mindennapi élet és a gazdasági forgalom tipikus eseteiben a tulajdonátruházás megszünteti a zálogjogot.
Üdvözöljük-e a második novella itt tárgyalt újdonságát, vagy inkább sajnálkozzunk az ebből fakadó kockázaton, hogy a hitelező elveszítheti a hitel biztosítékát jelentő zálogjogot? Úgy gondoljuk, hogy az első novellának jelentős hiányossága volt, hogy nem nézett szembe azokkal az objektív körülményekkel, amelyek behatárolják az ingó jelzálogjog lehetséges tartalmát. Fel kell ismerni, hogy adekvát szabályozás számára ebben a kérdésben nincs választási lehetőség, az ingó jelzálogjog, az ingók sajátosságaiból következően nem tudja ugyanazt a jogi biztonságot nyújtani, mint az ingatlan jelzálogjog illetve egyéb, lajstromba való bejegyzéssel alapított jelzálogjog. A második novella eleget tett a szabályozással szemben támasztható legfontosabb követelménynek, a szabály tartalmát tárgyának sajátosságaihoz igazodva állapította meg, és ezzel eloszlatta azt a bizonytalanságot, amely éppen abból fakadt, hogy az első novella ezeket a sajátosságokat figyelmen kívül hagyta.
Honlapunk sütiket használ annak érdekében, hogy személyre szabott módon tudjuk megjeleníteni Önnek a tartalmakat. Kérjük, olvassa el Süti Kezelési Tájékoztatónkat, amelyben további információkat olvashat a sütikről és azok kezeléséről. Beállításait módosíthatja ezen a linken vagy saját böngészőjének beállításaiban.
Ezek a sütik szükségesek a weboldal futtatásához, és nem kapcsolhatók ki. Az ilyen sütik csak olyan műveletekre vonatkoznak, mint például a nyelv, az adatvédelmi preferenciák. Beállíthatja a böngészőjét, hogy blokkolja ezeket a sütiket, de webhelyünk esetleg nem megfelelően fog működik.
A Süti Adatkezelési Tájékoztatót megismertem és hozzájárulok ahhoz, hogy a Gárdos Mosonyi Tomori Ügyvédi Iroda, mint adatkezelő a Google Analytics sütikkel kapcsolatban az IP címemet statisztikai célból kezelje. Tudomásul veszem, hogy a hozzájárulásomat bármikor visszavonhatom.
