Proposals for the amendment of the charge provision of the Civil Code (in Hungarian)

Gazdaság és Jog, 7-8/1999. page 24-32

6.         Vagyont terhelő zálogjog I. (Csoportos zálogjog)

Javaslat: Javasoljuk a vagyont terhelő zálogjog olyan újraszabályozását, amely szerint a vagyont terhelő zálogjog
(1)        olyan ingó dolgokon illetve követeléseken, jogokon alapítható jelzálogjog, amelyeken zálogjogot a közjegyzői nyilvántartásba való bejegyzéssel lehet létesíteni,
(2)        egyidejűleg több ingóságra, követelésre, jogra terjed ki úgy, hogy
(3)        a zálogjog tárgyai nincsenek egyedileg meghatározva, és
(4)        a felek úgy rendelkeztek, hogy egyrészt a zálogjog terjedjen ki a tárgyául szolgáló vagyontárgyak csoportjába a jövőben bekerülő új ingóságokra, követelésekre és jogokra is, másrészt pedig a zálogjog szűnjön meg azon vagyoni elemek tekintetében, amelyek ezt a vagyoncsoportot a rendes gazdálkodás körében elhagyják.
(5)        A vagyont terhelő zálogjog meghatározott vagyontárgyakat terhelő zálogjoggá való átalakítására vonatkozó hatályos szabályokra nincs szükség.
(6)        A felek ilyen rendelkezése hiányában az eladott dolog helyébe lépő pénzre nem terjed ki a vagyont terhelő zálogjog.

Indokolás: A hatályos szabályozás alapján egyrészt nehéz elkülöníteni a vagyont terhelő zálogjogot az egyedi zálogjogtól, másrészt pedig nem lehet egyértelműen meghatározni annak jogi sajátosságait. Igen erős érvek hozhatók fel amellett, hogy a hatályos szabályozás alapján a vagyont terhelő zálogjog nem tényleges dologi hatályú zálogjog, hanem valamilyen kötelmi hatályú „lebegő” zálogjog, amely csupán egy további lépés következtében válik dologi hatályú zálogjoggá. Mindezek miatt kétséges az is, hogy milyen elsőbbségi jogot biztosít a vagyont terhelő zálogjog.

A gazdasági élet oldaláról igen erős igény jelentkezik arra, hogy a vagyont terhelő zálogjog tényleges dologi hatályú zálogjogként működjön. Ennek érdekében a javaslat a vagyont terhelő zálogjogot nem újfajta zálogjognak, hanem a felek szerződéses szabadságának eredményeként a zálogjogi rendszerben lehetőségként meglevő elemek felhasználásával létrehozott zálogjognak tekinti. A vagyont terhelő zálogjogra vonatkozó szabályok tehát valójában új szabályt nem tartalmaznak, csupán egyértelművé teszik és felhívják a figyelmet arra, hogy a feleknek módjukban áll ilyen komplex zálogjogot is létesíteni.

Vagyont terhelő zálogjogról akkor beszélünk, ha a következő jellemzők mindegyike fennáll:

(1)       A vagyont terhelő zálogjog egyedi jelzálogjog, amelynek tárgyai olyan nem lajstromozott ingóságok, jogok, követelések, amelyeken jelzálogjog alapításához nincs szükség külön nyilvántartásba való egyedi bejegyzésre (hiszen lajstromozott vagyontárgyakon az 1. pontban írtak szerint csak a lajstromba való egyedi bejegyzéssel alapítható jelzálogjog, ami e vagyontárgyak tekintetében kizárja a mozgó zálogjogot).

(2)       A vagyont terhelő zálogjog következő sajátossága, hogy a zálogjog általában egyidejűleg egy csoportba tartozó több dolgot terhel. Erre egyébként is lehetőség van, de ebben az esetben a lekötött dolgok és jogok nem statikusan képezik a zálogjog tárgyát, hanem a felek kifejezetten megengedik, hogy a zálogjog tárgyát képező egyes dolgok a (4) bekezdésben írtak szerint változzanak.

(3)       A vagyont terhelő zálogjog tárgyát képező eszközök általános jellegű körülírással vannak meghatározva (úgy, hogy ez a körülírás az ingó jelzálogra vonatkozó általános szabályoknak megfelelően a zálogjog létesítésének időpontjában és később is bármely időpontban alkalmas a zálogjog tárgyát képező eszközök azonosítására).

(4)       A vagyont terhelő zálogjog az egyedi zálogjogtól leginkább abban tér el, hogy a felek úgy rendelkeztek, hogy lehetővé teszik a zálogjog tárgyául szolgáló eszközök változását oly módon, hogy meghatározzák azokat az eseteket, amelyekben új eszközök kerülnek a zálogtárgyak körébe és azokat, amelyekben egyes zálogtárgyak kikerülnek a zálogjog köréből. Ez nem más, mint (i) a zálogjog kiterjesztése olyan a csoportba tartozó dolgokra vagy jogokra, amelyek felett a kötelezett a zálogszerződés megkötése után szerez rendelkezési jogot (lsd. a 4. pontot), valamint (ii) annak a lehetőségnek az alkalmazása, hogy a felek a zálogszerződésben meghatározhatják azokat a körülményeket, amelyek esetén a zálogjog megszűnik (lsd. az 5. pontot). Mindezek következtében tehát az újonnan bekerült vagyontárgyakra (különösen a kielégítési rangsorra) a jövőbeni zálogjog szabályai, a vagyonból kikerült dolgokon fennálló zálogjogra pedig a zálogjog megszűnésének általános szabályai az irányadóak. A vagyont terhelő zálogjogra a tehermentes tulajdonszerzés egy külön esete vonatkozik.

(5)       Mivel a vagyont terhelő zálogjog az egyedi zálogjog elemeiből épül fel, és minden pillanatban meghatározhatóak azok a vagyoni elemek, amelyekre kiterjed, nincs szükség az átalakítására sem ahhoz, hogy a vagyont terhelő zálogjog tényleges zálogjog legyen, sem pedig ahhoz, hogy a zálogjogot érvényesíteni lehessen. Ha megnyílik a zálogjogosult számára az igényérvényesítés lehetősége, akkor a zálogjog érvényesítésére vonatkozó általános szabályok szerint járhat el. Természetesen arra is van lehetőség, hogy az általános szabályok szerint a vagyont terhelő zálogjog közönséges egyedi jelzáloggá vagy esetleg kézizálogjoggá alakuljon át (lsd. a 8. pontot).

(6)       Nehezen értelmezhető, és a gyakorlatban nem sok előnyt jelent az a hatályos szabály, amely szerint vagyont terhelő zálogjoggal terhelt vagyonba tartozó dolog elidegenítése esetében a zálogjog a helyébe lépő vételárra terjed ki. Vagyont terhelő zálogjog létesítésekor a felek meghatározzák azt a vagyontömeget, amelyet a zálogjog terhel. A zálogkötelezett által a jövőben megszerzendő dolgok közül a zálogjog azokra terjed ki, amelyek e vagyonba tartoznak. E kérdés tehát a zálogszerződésben megfelelően rendezhető, speciális jogszabályra nincs szükség.

First page

Previous page

1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14

Next page

Last page