Author: István Gárdos
Ügyvédek Lapja, 4/2008. page 30-32
1996-ban Magyarország Európában úttörő volt az ingó jelzálogjog bevezetésével. Akkor nagyobb jelentősége volt annak, hogy egyáltalán létezik ilyen jelzálogjog, mint annak, hogy valóban működik-e. Időközben azonban számos európai (közöttük Közép- és Kelet-európai) és Európán kívüli országban sor került az ingó jelzálogjog bevezetésére, és jelentős nemzetközi jogegységesítő tevékenység is folyt ezen a téren. Ez utóbbiak közül talán legjelentősebbek az EBRD által kidolgozott modell-törvény és az ENSZ nemzetközi kereskedelmi jogi szervezete, az UNCITRAL által készített jogalkotási útmutató. Ezért ma már gyakorlati tapasztalatok valamint hivatalos és szakmai publikációk állnak rendelkezésre ahhoz, hogy a nemzeti jogok megalkothassák saját rendszerüket. Ezek alapján egyértelműen kijelenthető, hogy az általánosan érvényesülő felfogás szerint hatékony ingó jelzálogjogi rendszer csak az ingatlan jelzálogjoggal kapcsolatban kialakult koncepciókkal és eljárásrendekkel való szakítás eredményeként alakítható ki.
A továbblépéshez két alapvető változtatásra lenne szükség: a zálogszerződésre vonatkozó közokirati formakényszer és a zálogjog bejegyzésénél érvényesülő okirati elv megszüntetése. E változások megvalósításának feltétele annak elismerése, hogy a zálogjogi nyilvántartás jogi természetét tekintve alapvetően különbözik a telekkönyvtől. Míg a telekkönyv reálfóliumok alapján felépülő lajstrom, a zálogjogi nyilvántartás perszonálfóliumként működik. Ez így van ma is, azonban a hatályos szabályozásban nem kellő mértékben jelennek meg az ebből szükségszerűen fakadó különbségek. A leglényegesebb különbség az, hogy míg a telekkönyv esetén reális elvárás, hogy az abban nyilvántartott ingatlanok léte és jogi státusza megegyezzen a bejegyzésben foglaltakkal, a zálogjogi nyilvántartás esetén erre nincs és nem is lehetséges semmilyen garancia. A zálogjogi nyilvántartásból nem tudhatjuk, hogy az oda bejegyzett zálogjog tárgyaként megjelölt dolog egyáltalán létezik-e, a zálogkötelezett tulajdonában van-e, már terhelve van-e stb. A telekkönyv esetén tehát mind a valóságos helyzetnek, mind pedig a jogbiztonság követelményeinek megfelel az, hogy a bejegyzések közhitelesnek minősülnek, a zálogjogi nyilvántartás esetében azonban a közhitelesség deklarálása jogalkotói hiba, mert nem teremthetők meg azok az intézményi garanciák, amelyek alapján a bejegyzések és a dologi valóság közötti összhang biztosítható lenne. Ha eltekintünk a zálogjogi nyilvántartás közhitelességének illúziójától, akkor elszakadhatunk azoktól az eljárási és alaki követelményektől, amelyek egy közhiteles nyilvántartás esetén indokoltak.
Honlapunk sütiket használ annak érdekében, hogy személyre szabott módon tudjuk megjeleníteni Önnek a tartalmakat. Kérjük, olvassa el Süti Kezelési Tájékoztatónkat, amelyben további információkat olvashat a sütikről és azok kezeléséről. Beállításait módosíthatja ezen a linken vagy saját böngészőjének beállításaiban.
Ezek a sütik szükségesek a weboldal futtatásához, és nem kapcsolhatók ki. Az ilyen sütik csak olyan műveletekre vonatkoznak, mint például a nyelv, az adatvédelmi preferenciák. Beállíthatja a böngészőjét, hogy blokkolja ezeket a sütiket, de webhelyünk esetleg nem megfelelően fog működik.
A Süti Adatkezelési Tájékoztatót megismertem és hozzájárulok ahhoz, hogy a Gárdos Mosonyi Tomori Ügyvédi Iroda, mint adatkezelő a Google Analytics sütikkel kapcsolatban az IP címemet statisztikai célból kezelje. Tudomásul veszem, hogy a hozzájárulásomat bármikor visszavonhatom.
