A munka törvénykönyvének legújabb változásai – Könnyített igényérvényesítés a joggal való visszaélés esetén?

2023. január 1. napjától többféle tárgykörben módosult a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (a továbbiakban: „Mt.”). A módosítások célja az európai uniós jogharmonizációs kötelezettségek teljesítése, valamint az egységes és koherens jogalkalmazás feltételeinek megteremtése. Cikksorozatunkban az Mt. főbb módosításait tárgyaljuk. Ebben a részben a joggal való visszaélés tilalmának szabályozását érintő módosítást vesszük számba, amely a munkaügyi perekben a korábbi szabályokhoz képest bizonyítási többletterhet ró a joggal való visszaéléssel vádolt félre, aki általában a munkáltató. A módosítás nyomán a munkáltatók a továbbiakban nem számíthatnak pernyertességre kizárólag azon az alapon, hogy a joggal való visszaélés bizonyítása nehézkes a munkavállalók részéről.

Előzmények

Az új szabályok megjelenésének oka az Európai Unió felé fennálló jogalkotási kötelezettségek teljesítése a szülőket és gondozókat megillető szabadságról, valamint a kiszámítható munkafeltételekről szóló irányelvekben¹ foglaltak szerint. Mindkét irányelv előírja a tagállamoknak, hogy megfelelő védelmet biztosítsanak a munkavállalók számára a hátrányos bánásmóddal szemben. A magyar jogalkotó e kötelezettsége teljesítése érdekében többek között a joggal való visszaélés tilalmának Mt.-ben szereplő szabályait is módosította.

A joggal való visszaélés tilalmáról általában

Az Mt. az általános magatartási követelmények között mondja ki, hogy tilos a joggal való visszaélés. Joggal való visszaélést valósít meg az a személy, akinek az eljárása formálisan jogszerűnek tűnik, azaz nem ütközik egyetlen tételes jogi rendelkezésbe sem, ám az adott magatartás mégsem felel meg az adott jog rendeltetésének, céljának. Az Mt. példálózó jelleggel meghatározza azon magatartások körét, amelyek joggal való visszaélésre irányulnak, így különösen, ha az mások jogos érdekeinek csorbítására, érdekérvényesítési lehetőségeinek korlátozására, zaklatására, véleménynyilvánításának elfojtására irányul vagy ehhez vezet.

Bár a joggal való visszaélés tilalmának az Mt. valamennyi rendelkezése alkalmazása során érvényesülnie kell, a bíróság elé az esetek többségében a munkaviszony jogellenes megszüntetéséhez kapcsolódó, bizonyos anyagi juttatás elmaradását, és a munkáltatói utasításokat sérelmező munkavállalói igények kerülnek.²

Speciális bizonyítási szabályok

Az Mt. módosításával a sérelmet szenvedett személyek (általában a munkavállalók) szempontjából jóval kedvezőbb módon kerültek meghatározásra a bizonyítási teher szabályai a joggal való visszaélés tilalmára alapított perekben, ahol a rendeltetésellenes joggyakorlás általában nem nyilvánvaló, így széles körű bizonyítás szükséges annak feltárásához.³

A bizonyítás sikertelenségének következményeit eddig teljes körűen a joggal való visszaélésre hivatkozó fél viselte a polgári perrendtartás általános bizonyítási szabályai szerint, azonban az új, Mt.-ben rögzített speciális szabályok⁴ szerint az igényt érvényesítőnek kizárólag a joggal való visszaélés tilalma megsértésének alapjául szolgáló tényt/körülményt és a számára bekövetkezett hátrányt kell bizonyítania; míg a jog gyakorlójának kell azt bizonyítania, hogy az igény érvényesítője által bizonyított tény és hátrány között okozati összefüggés nem áll fenn.

Például, ha a munkavállaló úgy véli, azért bocsátották el próbaidő alatt, mert korábban felettesétől eltérő szakmai véleményt képviselt, a munkavállalónak kell bizonyítania a véleménye kifejezésével és annak munkáltató általi negatív fogadtatásával kapcsolatos tényeket, továbbá az elbocsátást, mint hátrányt; míg a munkáltatónak kell bizonyítania azt, hogy a próbaidő alatti elbocsátás oka nem a munkavállaló eltérő szakmai véleménye volt. Ehhez a munkáltatónak praktikusan fel kell tudnia hoznia olyan okot, amely a felmondási jog gyakorlásával összefüggésbe hozható, és független a kialakult szakmai nézeteltéréstől.

A joggal való visszaélés tilalmának és az egyenlő bánásmód követelményének elhatárolása

A gyakorlatban sokszor összemosódnak a joggal való visszaélés tilalmának és az egyenlő bánásmód követelményének megsértésével kapcsolatos esetek.

A fenti példánál maradva, amennyiben a munkavállaló úgy véli, munkaviszonyát nem szakmai, hanem politikai véleménynyilvánítása miatt szüntették meg, alapvetően nem a joggal való visszaélés tilalmának, hanem az egyenlő bánásmód követelményének a megsértéséről beszélünk, mivel a politikai vélemény az az egyenlő bánásmódról és az esélyegyenlőség előmozdításáról szóló 2003. évi CXXV. törvény (a továbbiakban: „Ebktv.”) szerinti védett tulajdonságnak számít.

A munkaügyi perekben a felperesek gyakran hivatkoznak egyszerre az egyenlő bánásmód követelményének megsértésére és a joggal való visszaélésre, mivel – a tényállási hasonlóságok mellett – az egyenlő bánásmód követelményének megsértése esetén a bizonyítási szabályok eddig jóval kedvezőbbek voltak a sérelmet szenvedett személyek szempontjából. Az Ebtkv. szerint a sérelmet szenvedett félnek csak valószínűsítenie kell, hogy hátrány érte és rendelkezett az Ebktv.-ben meghatározott védett tulajdonsággal, míg a másik félnek kellett azt bizonyítania, hogy a jogsérelmet szenvedett fél által valószínűsített körülmények nem álltak fenn vagy az egyenlő bánásmód követelményét megtartotta, illetve az adott jogviszony tekintetében nem volt köteles megtartani.⁵

Az Mt. módosításával a bizonyítási szabályok egyértelműen közelebb kerültek az Ebktv. szabályozási logikájához, hiszen a jogalkotó hasonló védelmet kíván biztosítani a munkavállalók számára függetlenül attól, hogy az Ebktv.-ben meghatározott védett tulajdonságuk miatt kerültek-e hátrányos helyzetbe vagy sem. Az a különbség azonban továbbra is fennáll, hogy az Ebktv. szerint a sérelmet szenvedett személy által állított tényeknek elég a valószínűsítés szintjét elérnie, míg az Mt. a bizonyítottságot követeli meg.

Új jogkövetkezmény – a munkaviszony helyreállítása

A bizonyítási terhet megosztó új szabályok mellett lényeges változás a joggal való visszaélés szabályozása körében, hogy a munkavállaló akkor is kérheti a bíróságtól az eredeti munkakörbe való visszahelyezését, ha a munkaviszonyának megszüntetésére joggal való visszaéléssel került sor. A szabályozás ebből a szempontból is közelít az egyenlő bánásmód követelményének megsértésével kapcsolatos esetekhez, amelyeknél a jogsértés megállapítása esetén szintén kérhető a munkaviszony helyreállítása.

Kérdéses, mennyire lehet vonzó a munkavállaló számára, hogy „visszakerüljön” egy olyan pozícióba, ahol effajta súlyos jogsértéseknek volt kitéve. Mégsem szabad azonban e szabály jelentőségét alábecsülni, mivel a gyakorlatban előfordultak ilyen munkavállalói kérések⁶, és ezen szabály alkalmazása esetén nem érvényesül az elmaradt munkabér tekintetében meghatározott, 12 hónapra szóló kártérítési limit, a munkáltatót így pervesztesség esetén nagyobb fizetési kötelezettség terhelheti, ha a munkaügyi per elhúzódik. Továbbá a bíróság a munkavállaló kérelmét nem mérlegelheti, így a pervesztes munkáltatót akkor is kötelezi a helyreállítás teljesítésére, ha időközben a munkavállaló munkaköre megszűnt.

Források és hivatkozások:

1. A szülők és a gondozók vonatkozásában a munka és a magánélet közötti egyensúlyról szóló, 2019. június 20-i (EU) 2019/1158 európai parlamenti és tanácsi irányelv és valamint az Európai Unióban alkalmazandó átlátható és kiszámítható munkafeltételekről szóló, 2019. június 20-i (EU) 2019/1152 európai parlamenti és tanács irányelv.
2. https://www.kuria-birosag.hu/sites/default/files/joggyak/a_joggal_valo_visszaeles_-_joggyakorlat_elemzo_csoport_vegso.pdf 13-15. o.
3. 5/2017. (XI.28.) KMK vélemény a joggal való visszaélés tilalmának megsértésével kapcsolatos munkaügyi perekben felmerült egyes kérdésekről
4. Mt. 6. § (3) bek.
5. Ebktv. 19. §
6. EBH2017. M.28, BH2017. 69.