Szerző: Dr. Gárdos István - Dr. Csimazia Norbert
Polgári Jogi Kodifikáció, 2007/1. 26-36. o.
Ez a modell minden további nélkül alkalmazható az eddig nem tárgyalt, zálogjogi nyilvántartásba való bejegyzéssel létrejövő zálogjogokra is. Ebben az esetben is a felek zálogjog alapításában való megegyezése és a zálogjogi nyilvántartásba való bejegyzés szükséges a zálogjog szerzéséhez. Meg kell jegyezni, hogy a zálogjogi nyilvántartásba való bejegyzéshez kötött zálogjogok körében a zálogjogi nyilvántartás megfelelő reformja esetén kiküszöbölhető lenne az, a dologi ügylet tana szempontjából problematikus körülmény, hogy a bejegyzéshez kötött dologi jogok esetében a dologi ügylet „korporális” elemét az ügyletkötő felek nem tudják teljes egészében megvalósítani, vagy másképpen: a zálogjog megszerzését a dologi ügylet önmagában nem biztosítja, hanem ahhoz egy hatóság által foganatosított bejegyzésnek kell járulnia. Mivel a perszonálfólium rendszerű zálogjogi nyilvántartás valójában nem tud – a telekkönyvhöz vagy egyéb lajstromokhoz hasonló – közhiteles nyilvántartásként működni, célszerű volna olyan elektronikus nyilvántartássá alakítani, amelyhez az adós és a hitelező közvetlen online hozzáféréssel rendelkezik, vagyis saját maguk is bejegyezhetnék az általuk megalapított zálogjogot. (A zálogjogi nyilvántartás ilyen irányú reformja mellett természetesen nem ez a dogmatikai szempont a fő érv.)
Összefoglalva az eddigieket, a Lohn Balázs cikkében megfogalmazott főbb állításokkal kapcsolatban álláspontunk a következő: 1. A „dologi biztosítékadás” szükségszerűen csak egy ügyletet jelent: a dologi jogi rendelkező ügyletet. A rendelkező ügyletet megelőzheti egy kötelező ügylet (zálogjog alapítására való kötelezettségvállalás), ez azonban egyrészt nem szükségszerű (a zálogjog alapítást nem minden esetben előzi meg kötelezettségvállalás, sőt tipikusan a zálogjog alapítása annak érdekében történik, hogy a zálogjogot alapító fél ezáltal jogosulttá váljék a hitel folyósítására), másrészt az érvényes kötelező ügylet abban az esetben sem eleme a zálogjog-alapításnak, ha a felek között ilyen kötelező ügylet létrejött. 2. Az absztrakt vagy kauzális jelleg egy ügyletet jellemez, nem pedig két ügylet egymáshoz való viszonyát. Mind a rendelkező (zálogjogot alapító), mind a kötelező (zálogjog alapítására kötelezettséget vállaló) ügyletre nézve fel lehet tenni a kérdést, hogy az ügylet érvényességének feltétele-e a jogcím megjelölése és fennállása. A járulékos vagy nem járulékos jelleg viszont egyáltalán nem az ügyletre, hanem az ügylet alapján létrejött dologi jog tartalmára vonatkozik. Ahogy ezt – a zálogjog megalapítása és létrejötte közötti különbségtétel (4:113. §) bevezetésével – a Javaslat is egyértelművé teszi, a zálogjogot megalapító dologi ügylet biztosított követelés nélkül is érvényes és teljes, a zálogjog azonban mindaddig nem jön létre, amíg a követelés nem áll fenn. 3. Nem értünk egyet azzal az állítással, hogy a rendelkező ügylet fogalmilag csak egy korábban vállalt kötelezettség teljesítése céljából jöhet létre. A rendelkező ügylet causája nem csak causa solvendi lehet, hanem causa acquirendi vagy donandi is. 4. A hatályos Ptk. zálogjog alapítására vonatkozó rendelkezései alapján nem egyértelmű sem a „zálogszerződés”, sem az „átadás” pontos jelentése, sem az, hogy a Ptk. ismeri-e a dologi jogi rendelkező ügyleteket. Ha az új Ptk. „újra felfedezi” a birtokátruházás tekintetében a dologi ügylet fogalmát, nehezen látható be, hogy az egyéb dologi jogváltozások, közöttük a zálogjog alapítása esetében miért ne alkalmazná azt. Nem indokolható, hogy a zálogjog alapításában való megegyezés alapján történt birtokátruházáson, illetve bejegyzésen túl miért kellene érvényességi feltételként előírni egy előzetes kötelező ügylet megkötését. Ez a fennálló szerződéses gyakorlattal sem lenne összhangban és érdemben nem is növelné a zálogkötelezett biztonságát, hiszen – Lohn szerint – e kötelezettségvállalás absztrakt lenne. Az absztrakt kötelező és jogcímes rendelkező ügyletből álló zálogjog-alapítás érdemben nem változtatna a helyzeten, csupán fölöslegesen bonyolítaná a zálogjog-alapítás folyamatát. A rendelkező ügylet absztrakt jellege csupán azt jelenti, hogy a zálogjog-alapító ügylet nem válik automatikusan érvénytelenné a megfelelő jogcím hiányában, de nem fosztja meg a zálogkötelezettet attól, hogy a jogcím hiányára vagy hibájára alapozva kötelmi igényeit, többek között a zálogjog törlésére vonatkozó igényét érvényesítse. Nem látjuk továbbá azt sem bizonyítottnak, hogy a járulékosság miért nem jelent megfelelő védelmet (illetve a jogcímesség miért jelentene többletvédelmet) a zálogkötelezett számára akkor, ha a dologi és a személyes adós személye különválik, illetve ha a zálogjog és a biztosított követelés nem egy időben jön létre. (Ráadásul, a dologi adós esetében a zálogjog alapításának jogcíme a személyes adóssal való viszonyából fakad, ami nyilván nem lehet befolyással a hitelező kielégítési jogára.) Éppen ellenkezőleg, a járulékos zálogjoggal kapcsolatban azt kell hangsúlyozni, hogy önmagában annak megalapítása semmilyen tényleges hátrányt nem jelent a zálogkötelezett részére, hiszen a jogcímből fakadó igényein felül és attól függetlenül rendelkezésére állnak a járulékosságból fakadó jogvédelmi eszközök is. Nem jár tehát semmilyen hátránnyal az, ha az új Ptk. a zálogjog alapítását absztrakt dologi jogi rendelkező ügyletként szabályozza. 5. A magyar jogtól nem idegen az absztrakt dologi jogi rendelkező ügylet fogalma, a Ptk. hatályba lépése előtti magánjogunk – az építményi jog kivételével – valamennyi korlátolt dologi jogot absztrakt dologi ügyletként szabályozott, ezzel a megoldással szemben ma sem vethető fel komoly kifogás, így tulajdonképpen kizárólag a tulajdonátruházás mint forgalmi ügylet esetében kell ragaszkodni a jogcímességhez. (E körben valóban igaz, hogy a forgalom biztonságát, a jóhiszemű harmadik személy szerző védelmét a nem tulajdonostól való tulajdonszerzés lehetővé tétele kellő mértékben biztosítja, ezzel szemben a tulajdon védelme az érvényes jogcím megkövetelése mellett szól.) Ahogy az Mtj. kapcsán már utaltunk erre, nem feltétlenül kell azonos módon (jogcímesen vagy elvontan) szabályozni egy kódexben valamennyi dologi jog megszerzését, a jogalkotóval szembeni követelmény inkább az, hogy azonos fogalmi rendszerben értelmezhető módon szabályozza valamennyi esetet.
Jelen cikk szorosan vett tárgyával összefüggésben, de azon némiképp túllépve, fontosnak tartjuk felhívni a figyelmet arra, hogy indokolt volna az új kódexben a Javaslatban foglaltakhoz képest hangsúlyosabban megjeleníteni a dologi jogi ügyleteket, és ehhez szükséges lenne a releváns jogügyleti szabályok hatókörének kiterjesztése. A jogügyletek kötelmi jogon túlmutató jelentőségével, szerepével nincs összhangban a jogügyleti szabályok kötelmi jogra való korlátozása. Problematikusnak tűnik annak a kérdésnek a megválaszolása, hogy egy olyan kódexben, amely nem ismer általános jogügyleti szabályokat, milyen szabályok alkalmazandók egy olyan jogügyletre, amely nem kötelmi jogügylet. Az általános jogügyleti szabályok megfogalmazásának kézenfekvő módja e szabályok összegyűjtése egy általános rész formájában, ahogy ezt a BGB teszi. Általános jogügyleti szabályokat nem csak a BGB ismer, hanem az új holland ptk. (BW) is. A két kódex megoldása annyiban különbözik, hogy míg a BGB I. könyve (Általános rész) a kódex valamennyi könyvében szabályozott jogügyletekre alkalmazandó szabályokat mondja ki, addig a BW 3. (vagyonjogi) könyvének 2. címe (A jogügyletek) csak a vagyonjogi jogügyletek közös szabályait tartalmazza, azonban a 3:59. cikkelyben foglalt utaló szabály kimondja, hogy a vagyonjogi jogügyletek szabályai – ellenkező rendelkezés hiányában – a vagyonjogon kívül is megfelelően alkalmazandóak. Ezen felül hasonló utaló szabályt tartalmaz a BW 6. (kötelmi jogi) könyvének 5. címe (A szerződések általános szabályai): a 6:216. cikkely kimondja, hogy a szerződések általános szabályai megfelelően alkalmazandóak minden két- vagy többoldalú vagyonjogi jogügyletre, feltéve, hogy az alkalmazandó szabály az adott jogügylet természetével nem ellentétes. A svájci ptk. (ZGB) 7. cikkelye némileg hasonló utaló szabályt tartalmaz: a kötelmi jog általános szabályainak alkalmazandóságát mondja ki az egyéb polgári jogi jogviszonyokra.
Az általános jogügyleti szabályok kiemelésére a bevezető rendelkezésekkel egy könyvben (a Javaslat I. könyvében) sor kerülhetett volna, ezt a lehetőséget azonban az új Ptk. koncepciója kifejezetten elvetette és a Javaslat – ezen elvi döntést követve – ilyen általános részt nem is tartalmaz. Szerkezeti változtatást nem igénylő, áthidaló megoldást jelenthetne, ha az általános jogügyleti szabályokat önálló szerkezeti egységben össze nem foglaló új polgári jogi kódex legalább egy utaló szabály formában kimondaná, hogy – ellenkező rendelkezés hiányában – a szerződések általános szabályai – vagy még inkább azok egy része – megfelelően alkalmazandóak a kötelmi jogon kívüli szerződésekre és egyoldalú jognyilatkozatokra is.
Honlapunk sütiket használ annak érdekében, hogy személyre szabott módon tudjuk megjeleníteni Önnek a tartalmakat. Kérjük, olvassa el Süti Kezelési Tájékoztatónkat, amelyben további információkat olvashat a sütikről és azok kezeléséről. Beállításait módosíthatja ezen a linken vagy saját böngészőjének beállításaiban.
Ezek a sütik szükségesek a weboldal futtatásához, és nem kapcsolhatók ki. Az ilyen sütik csak olyan műveletekre vonatkoznak, mint például a nyelv, az adatvédelmi preferenciák. Beállíthatja a böngészőjét, hogy blokkolja ezeket a sütiket, de webhelyünk esetleg nem megfelelően fog működik.
A Süti Adatkezelési Tájékoztatót megismertem és hozzájárulok ahhoz, hogy a Gárdos Mosonyi Tomori Ügyvédi Iroda, mint adatkezelő a Google Analytics sütikkel kapcsolatban az IP címemet statisztikai célból kezelje. Tudomásul veszem, hogy a hozzájárulásomat bármikor visszavonhatom.
