Szerző: Dr. Gárdos István - Dr. Csimazia Norbert
Polgári Jogi Kodifikáció, 2007/1. 26-36. o.
A rendelkező és a kötelező ügyletek szembeállítása tehát általánosan elfogadottá vált régi magánjogunkban. Másként: communis opinio volt, hogy a dologi jogváltozásokat nem kizárólag, de jelentős részben jogügyletek közvetítik és e jogügyletek természete különbözik a kötelmi jogban túlnyomó jelentőségű kötelező ügyletekétől. A dologi jogi jogügyletek tartalma rendelkezés, bár rendelkezni nem kizárólag dologi jogokról lehet, tehát a rendelkező ügyletek jelentősége túlmutat a dologi jogon, átnyúlik a kötelmi jogba.
Dologi jogi rendelkező ügyletnek tekintette régi magánjogunk például a tulajdonátruházást vagy a zálogjog alapítását (mint egy már fennálló jog, a tulajdonjog megterhelését), de az egyéb korlátolt dologi jogok alapítását is. Már Grosschmid jogügyletként írta le mind az ingók, mind az ingatlanok tulajdonának átruházását: „Tulajdonjogomat átruházom (animus) és dolgomat birtokba adom (corpus). […] A telekkönyvi átruházásnál is e kétféle alkatelemnek különváltsága szembeszökő. A bekebelezési engedély a spirituale; a nyilvánkönyvi előzőség a corporale. A ki e kettőt szolgáltatja, az mindent elvégzett, a mi az ő részéről az átruházáshoz szükséges.” A „nyilvánkönyvi előzőség” fogalmát a Glossza egyik szerzője, Blau György így világítja meg: „Aki tehát ingatlan tulajdonát átruházni köteles: nemcsak bekebelezési engedélyt tartozik adni, hanem neki a tulajdonosi minőségben telekkönyvi előzőnek is kell lennie: az ingatlannak az ő nevén kell állnia, s azt neki nevén is kell tartania, míg az átírás be nem következik.” Grosschmid tehát az ingók fizikai birtokával az ingatlanok „jelbirtokát” (telekkönyvi birtokát) állítja párhuzamba, ez nem más mint a telekkönyvi bejegyzettség. Az átruházó az ingatlan telekkönyvi birtokát ruházza át, a telekkönyvi birtokátruházás (tabuláris tradíció) párhuzamba állítható az ingók tulajdonátruházásához szükséges, szintén jogügyleti természetű tradícióval. A bejegyzési engedély kiadása és a telekkönyvi előzőség szolgáltatása azonban még csak a tulajdonátruházó ügylet egyik fele, első láncszeme: „ … a tabuláris tradíció is két láncszemből áll. Egyik az előkészítő vagyis a szorosabban vett traditio. Jelesül az átnyújtás az átruházó részéről. Másik […] az át- (es ezzel telekkönyvi birtokba) vétel a szerző részéről. E második láncszem az átírató kérvény beadása a tkvi iktatóban. Odáiglan a tradíció félben van. Perficiálódik mint dologi szerződés csakis e második lánczszemmel.” A tulajdonátruházó ügylet tehát csak azzal zárul le, hogy a tulajdonszerző beadja a bejegyzési kérvényt a telekkönyvi hatósághoz (csatolva az átruházótól kapott bejegyzési engedélyt). Fontos megjegyezni, hogy Grosschmid használta ugyan a „dologi szerződés” kifejezést a tradíció, illetve a tabuláris tradíció értelmezésére, a dologi jogi rendelkező ügyletben nem annyira szerződést, mint inkább két egyoldalú akaratnyilatkozatot látott: „Amiről ily esetekben szó van, nem a kötelezést szülő kétoldalú akarat megnyilatkozása, hanem a kötelmi viszony teljesítése. E teljesítés pedig az eladó részéről azon saját (egyoldalú) magatartás, amellyel ő az ingatlant telekkönyvileg átnyújtja, a végből, hogy ezt a vevő saját cselekményével perfectióra emelje. Ez utóbbi cselekmény azonban nem az „elfogadás”, vagy az átvétele a nyilatkozatnak, hanem a telekkönyvi kérvény beadása. Ezt tudva nincs ok: kétoldalúság látszatát kívánni attól, ami lényében csak egyoldalú.” Később így folytatja: „A bekebelezési engedély […] akkor is csak egyoldalú (elfogadatlan) cselekménye az eladónak, ha magába az adásvevési szerződésbe van foglalva, mint záradék (clausula intabulandi). […] Következésképpen a (kicserélt szerződésbe foglaltan vagy önállóan) kézhez adása az engedélynek, nem a dologi szerződésnek, hanem a beleegyezésnek mint egyoldalú ügyletnek a perfectiójához tartozó. […] Az „elfogadás” nem emeli azt szerződéssé, aminek célzott hatálya az elfogadástól független.” Grosschmid tehát a dologi jogi rendelkező ügyletben nem a kötelmi jogi szerződés analógiájára értelmezhető szerződést, vagyis két fél egybehangzó akaratnyilvánítását látja, amely ajánlatra és elfogadásra bontható, hanem két egyoldalú akaratnyilatkozatot, amelyeknek hatálya független a másik fél elfogadásától. Az átruházó fél egyoldalúan rendelkezik a saját dologi jogi helyzetével: a bejegyzési engedély kiadásával és a nyilvánkönyvi előzőség biztosításával lehetővé teszi, hogy a szerző fél saját egyoldalú akaratnyilvánításával elfoglalja az ingatlan telekkönyvi birtokát. Ezt a fonalat a későbbi szerzők közül Almási Antal vette fel nagyon határozottan A dologi forgalom című, 1910-ben megjelent művében: „A dologi szerződés két egyoldalú nyilatkozat mesterséges foglalatja, melynél csupán az első: az elidegenítés van arra szánva, hogy az az ügyleti ellenfél tudomására jusson. Mihelyt ez megtörtént, a nyilatkozó bátran mehet a maga útján, a megszerzőn áll, hogy a maga dologhatalmi uralmát létesítse.” Máshol: „ … a dologi ügylet merőben egyoldalú, a dologi szerződés nem ajánlat és elfogadás találkozásából, hanem dologjoggal való felhagyást és dologjog szerzését tárgyazó két egyoldalú, reális akaratnyilvánítás egymásutániságából áll.” Az ingatlanok tulajdonának átruházását így elemzi: „… a telekkönyvezett ingatlant tárgyazó, dologi szerződés első fele nem ajánlat, hanem a telekkönyvi állapot átengedését célozó, egyoldalú, reális, mert a telekkönyvi okirat rendelkezésre bocsátásától fogalmilag el nem választható, végleges hatályú, telekkönyvi joglemondást eredményező jogügylet”, „a megszerző ismét a telekkönyvi hatósághoz beadott kérvénynek és a rendelkezésre bocsátott bekebelezési engedélynek csatolásával ugyancsak egyoldalú, realizált, dologi hatályú, akarat-kijelentést tesz arra, hogy az elidegenítőnek a joglemondó cselekményével a részére megürült dologhatalmi pozíciót elfoglalja”, „az ingatlan dologi szerződés sem fogalmi, hanem célszerűségi egység, […] ezért mindazon sajátosságok, a kötelmi szerződés és a dologi ügylet közötti azon különbségek, melyeket az ingók átadásának során már érintettünk, állani fognak az ingatlan-szerződésre is.” Almási mindezzel azt kívánja hangsúlyozni, hogy a kötelmi jogi szerződések ajánlatra és elfogadásra bontott, kétoldalú egybehangzó akaratnyilvánítást tartalmazó szerkezete nem alkalmazható a dologi jogi ügyletekre.
Honlapunk sütiket használ annak érdekében, hogy személyre szabott módon tudjuk megjeleníteni Önnek a tartalmakat. Kérjük, olvassa el Süti Kezelési Tájékoztatónkat, amelyben további információkat olvashat a sütikről és azok kezeléséről. Beállításait módosíthatja ezen a linken vagy saját böngészőjének beállításaiban.
Ezek a sütik szükségesek a weboldal futtatásához, és nem kapcsolhatók ki. Az ilyen sütik csak olyan műveletekre vonatkoznak, mint például a nyelv, az adatvédelmi preferenciák. Beállíthatja a böngészőjét, hogy blokkolja ezeket a sütiket, de webhelyünk esetleg nem megfelelően fog működik.
A Süti Adatkezelési Tájékoztatót megismertem és hozzájárulok ahhoz, hogy a Gárdos Mosonyi Tomori Ügyvédi Iroda, mint adatkezelő a Google Analytics sütikkel kapcsolatban az IP címemet statisztikai célból kezelje. Tudomásul veszem, hogy a hozzájárulásomat bármikor visszavonhatom.
