Az ingó jelzálogjog és a vagyont terhelő zálogjog a Ptk.-módosítás után

Gazdaság és Jog, 2001/10. 13-18. o.

7.         Zálogjog egyedeiben változó dologösszesség felett

Az ingóságok sajátos természete szükségessé, az ingó zálogjog ebből fakadó sajátosságai pedig lehetővé teszik egyedeiben változó dologösszességen zálogjog alapítását. Az ilyen zálogjog főbb sajátosságai a következők:

1. A zálogjog több, körülírással meghatározott dolgot terhel.
2. A zálogjog kiterjed a körülírással meghatározott zálogtárgy körébe a szerződés fennállása alatt bekerülő dolgokra — ez a jövőbeni zálogjog alkalmazásával érhető el.
3. A zálogtárgy köréből kikerülő dolgon a zálogjog megszűnik — a zálogjog megszűnésének a második novella által az ingókra bevezetett új esetei alapján, de nem árt a szerződésben is biztosítani és szabályozni az elidegenítési lehetőséget.

Az első novella alapján is lehetett több tárgyon zálogjogot alapítani, létezett a jövőbeli zálogjog is, és elvileg lehetett szerződésben a törvényben szabályozott eseteken felül a zálogjog megszűnésének további eseteit meghatározni. Mégis, az egyedi meghatározás követelménye, a jövőbeni zálogjog körüli bizonytalanságok és a tehermentes tulajdonátruházás lehetősége körüli kérdőjelek bizonytalanná tették azt, hogy lehet-e egyedeiben változó dologösszességen zálogjogot alapítani. Az első novella azt sugallta, hogy ilyet csak vagyont terhelő zálogjoggal lehet elérni. A vagyont terhelő zálogjog megkülönböztető sajátossága a zálogtárgyak egyedi megjelölésének hiánya volt. Az ingóságok egyedi megjelölése azonban, ahogy ezt a lajstromozott dolgok esetében értjük, általában nem lehetséges, valódi egyedi zálogjogot csak a lajstromozott dolgokon lehet alapítani.  Ennek megfelelően az alapvető különbséget a lajstromozott és a nem lajstromozott dolgokon alapított zálogjogok, nem pedig az első novella szerinti vagyont terhelő zálogjog és az úgynevezett egyedi ingó zálogjog között lehet tenni. Ezért, azok a vonások, amelyek az első novella alapján a vagyont terhelő zálogjog sajátosságai voltak, a második novellában már az ingó jelzálogjog általános jellemzőiként jelennek meg. A második novella megengedi a nem lajstromozott ingó zálogtárgyak körülírással való meghatározását, viszonylag széles körben elismeri a tehermentes tulajdonszerzést, és a jövőbeni zálogjog lehetőségét megerősíti. Ezek révén megteremti annak az alapját, hogy a zálogjog — a vagyont terhelő zálogjog körén kívül is — egyedeiben változó dologösszességen, például árukészleten álljon fenn, tehát belőle tehermentesen kikerülhessenek egyes dolgok és bekerülhessenek újak. Az ilyen zálogjog egységes zálogjognak minősül, és a zálogjog érvényesítésekor a dologösszességet alkotó egyes dolgok tekintetében azonos ranghely érvényesül, függetlenül attól, hogy azok mikor kerültek a zálogjog tárgyaként meghatározott körbe.

Első oldal

Előző oldal

1 2 3 4 5 6 7 8 9 10

Következő oldal

Utolsó oldal