Az önálló zálogjogról kodifikációs szempontból

Szerző: Dr. Csizmazia Norbert - Dr. Gárdos István

letöltés

Polgári Jogi Kodifikáció, 2007/3. 32-41. o.

Az önálló zálogjog gazdasági funkciója

A gazdasági igény jelentősége

A zálogjogi szabályozás célja a hitelélet egészséges fejlődésének elősegítése. Az önálló zálogjog fenntartásáról vagy megszüntetéséről való döntés szempontjából ezért alapvető kérdés, hogy milyen tényleges igény van e jogintézményre. Kritika érte a Javaslatban szereplő indokolást, amely szerint ezt az intézményt a gyakorlat, a lakáshitelezés körén kívül, ténylegesen nem használja. Bodzási szerint az önálló zálogjog is biztosítéki funkciót tölt be, azonban rugalmasabban, mint a járulékos zálogjog, és számos olyan jogos gazdasági igény kielégítésére alkalmas, amelyre a járulékos zálogjog nem. A következőkben áttekintjük az önálló zálogjog legfontosabb állítólagos előnyeit, és megvizsgáljuk, hogy ezek az előnyök valóban fennállnak-e, illetve, hogy azoknak a biztosításához az önálló zálogjogra van-e szükség.

A jelzáloghitelek refinanszírozása

Az egyik alapvető érv az önálló zálogjog fenntartása mellett az, hogy jelenleg már fennáll egy tekintélyes volumenű hitelállomány, amelynek a refinanszírozása az önálló zálogjog segítségével történik. A tanulmány szerint ez nem csupán indokolja az intézmény fennmaradását, de a Jht. szabályozása egyenesen mintaként szolgál az önálló zálogjog polgári jogi szabályozásához.

A jelzálog-hitelintézet refinanszírozza a bankok jelzáloghitelezését. Ez azonban nem hitelnyújtás révén történik, hanem úgy, hogy a jelzálog-hitelintézet megvásárolja a hitelkövetelést, vagy, tipikusan, csupán az önálló zálogjogot. Az ügylet finanszírozási jellegéből következően, a megvásárlás nem a végleges megszerzés céljával történik, hanem időlegesen, biztosítéki céllal. A jelzálog-hitelintézet által fizetett vételárat valójában hitelnek tekintik, erre tekintettel az önálló zálogjogot átruházó hitelintézetet visszavásárlási kötelezettség terheli. Az önálló zálogjog már eleve egy bizalmi jogviszonyt keletkeztet az adós és a hitelező között, az önálló zálogjog ily módon való átruházásával egy újabb fiduciárius jogviszony is keletkezik az eredeti hitelező és az őt refinanszírozó jelzálog-hitelintézet között. Ennek további következménye, hogy a biztosíték elszakad a biztosított követeléstől, az önálló zálogjog már nem a zálogkötelezettel, hanem a bankkal szembeni követelést biztosítja, pedig nem valószínű, hogy a lakásvásárláshoz hitelt felvevő magánszemély dologi kötelezettséget szándékozott vállalni a banknak a jelzálog-hitelintézettel szembeni adósságáért. Ezt a visszásságot a szabályozás azzal kezeli, hogy, ha megnyílik a jelzálog-hitelintézet kielégítési joga (tipikusan, ha a bank megszegi a visszavásárlási vételár-fizetési kötelezettségét), akkor a törvény erejénél fogva maga a jelzáloghitel is átszáll a jelzálog-hitelintézetre. Arról nem szól a törvény, hogy a törvényi engedmény révén a visszavásárlási kötelezettség megszűnik-e vagy továbbra is fennmarad, és arról sem, hogy az engedményezés ellenérték fejében vagy teljesítésképpen történik; egy utalás van csupán az elszámolásra, de egyértelműen nincs meghatározva, hogy terheli-e, kivel szemben és milyen tartalommal elszámolási kötelezettség a jelzálog-hitelintézetet.

A fentiekben bemutatott konstrukció a klasszikus fiduciárius ügyletek logikája szerint épül fel: zálogjog melletti hitelnyújtás helyett a fedezet biztosítéki célú ideiglenes átruházására kerül sor. Ráadásul, a visszavásárlási kötelezettség egy olyan vagyoni jószágra, az önálló zálogjogra áll fenn, amely a visszavásárlás időpontjában, a tartozás törlesztését követően már kielégítési lehetőséget nem nyújt. Semmi gazdasági értelme nincs ezért annak, hogy a bank visszavásárolja ezt az immár semmilyen vagyoni értékkel nem rendelkező zálogjogot. Ezért, túl az ügylet fiduciárius természetén, felmerül az a kérdés is, hogy az önálló zálogjog visszavásárlási kötelezettség melletti értékesítése valójában nem hitelnyújtást leplező színlelt ügylet-e.

Cikkek

Cikkek