Fiduciárius biztosítékok az új Polgári Törvénykönyvben

Szerző: Dr. Gárdos István

letöltés

Gazdaság és Jog, 2008/7-8. 17-24. o.

Kihívás a kodifikáció számára

A zálogjog mint korlátolt dologi jog kialakulása történeti fejlődés eredménye. A hitelezési biztosítékok jogának fejlődésében két ellentétes irányú törekvés tükröződik. A hitelezők igyekeztek a biztosítékul szolgáló vagyontárgyakat minél teljesebb mértékben lekötni maguk számára, azaz ideiglenesen megszerezni azok birtokát és tulajdonjogát. Az adósok pedig, jogi pozíciójuk erősítése és a vagyontárgy gazdasági hasznosításának biztosítása érdekében, a tulajdonjog és a birtok megőrzésére törekedtek. „A biztosítékadás legkezdetlegesebb formája a fiducia cum creditore volt.” Innen jutottunk el – részben éppen a biztosítéki tulajdonátruházás problémáira adott válaszként - a zálogjoghoz mint korlátolt dologi joghoz, amely a két szembenálló érdeket kiegyenlíti úgy, hogy a hitelező számára hatásos biztosítékot nyújt, ugyanakkor nem fosztja meg az adóst a tulajdonjogától, és harmadik személyek, így különösen az adós többi hitelezői számára is megfelelő jogbiztonságot nyújt. Kérdés, hogy a jog mennyiben engedje a zálogjog mellett egyéb, fiduciárius természetű dologi biztosítékok érvényesülését.

A dologi jogok létesítésének illetve átruházásának mindig van valamilyen jogi célja, jogcíme, és jogunkban a származékos tulajdonszerzés jogcímes ügylet, tehát feltétele az érvényes jogcím léte. Egy tulajdon-átruházásnak lehet sokféle jogcíme, és a jogcím választása és tartalmának meghatározása tekintetében a szerződési szabadság érvényesül. Vajon azonban azt jelenti-e ez, hogy bármilyen jogcím elfogadható? A tulajdonszerzés tipikus jogcímei, mint például az adásvétel, az ajándékozás, a csere között nincs eltérés abban, hogy a tulajdonjog megszerzője teljes terjedelmében és véglegesen megszerzi a tulajdonjogi jogosultságokat, azokkal - az általános törvényi keretek között - tetszése szerint élhet. A fiduciárius biztosítékok esetén azonban, amint erre már fentebb is utaltunk, a jogszerzés célhoz kötött, és ennek megfelelően időben és tartalmában egyaránt korlátozott. A jogi helyzet megkettőződik, mert dologi jogi szempontból teljes jogszerzés történik, a szerzőt azonban joggyakorlásában korlátozza az átruházóval kötött szerződése, amely szerint a tulajdonátruházás csak időleges, és a tulajdonosi jogosítványokkal kizárólag meghatározott feltételek bekövetkezése esetén és meghatározott módon lehet élni. A biztosított felet tehát a dologi jog alapján teljes mértékben megilletik a tulajdonból fakadó jogok, a jogcímet keletkeztető kötelmi jogi megállapodás alapján viszont a tulajdonjogát kizárólag követelése biztosítékaként használhatja.

Dologi jogi rendszerünk a tulajdonjog egységes felfogásán alapul, amely egyfelől osztatlan tulajdonjogot, másfelől pedig a törvény által nevesített korlátolt dologi jogokat ismeri el. A fiduciárius biztosítékok léte ezzel nincs összhangban, kötelmi jogi eszközökkel való támadást jelent e rendszer ellen, a jogi és a gazdasági tulajdon szétválását, megkettőződését eredményezi, méghozzá anélkül, hogy a tényleges tulajdonjogi helyzetről harmadik személyek tudomást szerezhetnének. A biztosítéki tulajdon a tulajdonos vagyoni helyzetéről hamis képet ad, hiszen egyrészt a birtokos nem tulajdonos, másrészt pedig a tulajdonos nem egyezik a gazdasági értelemben vett tulajdonossal, lehet, hogy e vagyontárgy mögött (már) nincs semmilyen követelés, vagy csak jelentéktelen mértékű követelés áll fenn, és ezért egyik pillanatról a másikra lényeges változás állhat be a látszólagos vagyonában, hiszen anélkül meg kell válnia e vagyontárgytól, hogy azzal arányos ellenértékben részesülne. A fiduciárius biztosítékok következtében kialakuló kettős jogi helyzet és a publikusság hiánya nyilvánvalóan ellenkezik a dologi jogok egyértelműségére és átláthatóságára vonatkozó követelménnyel, és a visszaélések lehetőségét növeli. A fiduciárius biztosítékokra is igaz Harmathy megállapítása: „a Treuhand alkalmazásánál mindig fennáll a jogszabály megkerülésének, tilalmak kijátszásának veszélye.” A fiduciárius biztosítékok jogi megítélésével kapcsolatos bizonytalanságot fokozza az a körülmény, hogy a magyar jogban általában sem tisztázott a bizalmi ügyletek jogi természete, és ezek alkalmazására csak igen szűk körben kerül sor.

Cikkek

Cikkek