Javaslatok a polgári törvénykönyv zálogjogi szabályainak módosítására

Szerző: Dr. Füredi Katalin - Dr. Gárdos István

letöltés

Gazdaság és Jog, 1999/7-8. 24-32. o.

5. Tehermentes tulajdonszerzés

Javaslat:
A jelzálogjoggal terhelt dolog, követelés vagy jog jóhiszemű megszerzője tehermentes tulajdonjogot szerez a következő esetekben:
(1)        a dolgot kereskedelmi forgalomban értékesítették;
(2)        a megszerzett dolog pénz vagy értékpapír;
(3)        a dolog az eladó által tevékenységi körében szokásosan értékesített termékek körébe tartozik;
(4)        a zálogjog a közjegyzői, illetve az egyéb nyilvántartásból nem volt felismerhető;
(5)        az értékesítés megfelel a zálogszerződésben meghatározott feltételeknek;
(6)        vagyont terhelő zálogjog esetén akkor is, ha a vagyont terhelő zálogjog tárgyát a rendes gazdálkodás körében értékesítették.

Indokolás:
Ebben a körben az alól a főszabály alóli kivételeket kell újraszabályozni, amely szerint az, aki egy zálogtárgy tulajdonjogát megszerzi, zálogjoggal terhelt tulajdonjogot szerez. Ezek az esetek elvileg minden zálogtárgyra érvényesek, jellegüknél fogva azonban, gyakorlatilag elsősorban az ingóságoknál fordulhatnak elő.

(1) A zálogjog a tulajdonjoghoz hasonló dologi jellegű intézmény, a jogi összhang megteremtése érdekében ugyanazokban az esetekben, amelyekben lehetséges a nem tulajdonostól való tulajdonszerzés (Ptk. 118.§-a), lehetővé kell tenni a zálogkötelezettől való tehermentes tulajdonszerzést is.

(2) Szintén a Ptk-n belüli összhang megteremtését (Vö. 119.§ és 338/B.§), valamint az értékpapírforgalom zavartalanságát szolgálja az a szabály, amely értékpapír (az értékpapírra vonatkozó szabályoknak megfelelő) jóhiszemű megszerzője számára biztosítja a tehermentes tulajdonjogot.

(3) Ezen felül a forgalom biztonsága megkívánja e kivétel kiterjesztését azokra az esetekre is, amelyekben az értékesítésre bár a kereskedelmi forgalmon kívül (pl. két termelő vállalat vagy termelő és nagykereskedő között) került sor, de a dolog az eladó által szokásosan értékesített termék, amikor a vevőtől nem várható el a zálognyilvántartás vizsgálata.

(4) A jognak az életszerűség érdekében tudomásul kell vennie az ingó jelzálog korlátait, a nyilvántartási rendszer tökéletlenségét, és ennek következtében azokban az esetekben, amelyekben a zálogjogi nyilvántartásból a zálogjog léte a vevő számára nem volt felismerhető (pl. azért, mert az előző tulajdonosváltozás a nyilvántartásban nem lett átvezetve), a forgalom biztonsága érdekében a jóhiszemű megszerző számára szintén biztosítani kell a tehermentes tulajdonszerzést.

(5) A rugalmasságot és a gazdasági élet körülményeihez való ésszerű igazodást szolgálja az a javasolt új szabály is, amely szerint a felek magában a szerződésben meghatározhatnak olyan feltételeket, amelyek bekövetkezése esetén a zálogkötelezett jogosult a zálogtárgyat úgy elidegeníteni, hogy az a zálogjog megszűnését eredményezze (pl. bizonyos vagyontárgyak meghatározott idő után lényegében értéktelenné válnak, ilyenkor ezek tehermentes értékesítésének lehetővé tételét a gazdasági ésszerűség megköveteli). Ez a szabály azért is fontos, mert a vagyont terhelő zálogjog egyik alapjául szolgál (lsd. a 6. pontot).

(6) A vagyont terhelő zálogjog az a zálogjog, amely a zálogkötelezett számára a legnagyobb szabadságot engedi a zálogjog tárgyai felett való rendelkezésben (lsd. a 6. pontot). A vagyont terhelő zálogjog e sajátosságának kifejezése és a forgalom biztonsága érdekében abban az esetben, ha egy jelzálogjog vagyont terhelő zálogjogként van bejegyezve, jóhiszemű harmadik személyek feltételezhetik, hogy a zálogkötelezett rendes gazdálkodása körében fel van hatalmazva a dolog tehermentes átruházására. Az ilyen harmadik személyek ezért tehermentes tulajdonjogot szereznek, ha az átruházás a zálogkötelezett rendes gazdálkodása körében történt, még akkor is, ha az átruházás esetleg valamilyen szerződéses korlátba ütközik.

Első oldal