Költségek viselése a per perakadály miatti megszüntetése esetén

Szerző: Dr. Farkas Erika

Költségek viselése a per perakadály miatti megszüntetése esetén

Különös sokszínűség mutatkozik a bírósági gyakorlatban azzal az egyszerű kérdéssel kapcsolatban, hogy a per perakadály miatti megszüntetése esetén [Pp. 157. § a) pont] kell−e határozni perköltségről, és ha igen, milyen jogcímen, milyen költségek megtérítésére kötelezhető a felperes.

1.1.      A megszüntetési ok sajátossága

A Pp. 157. § a) pontja alapján a bíróság akkor szünteti meg a pert, ha a keresetlevelet már a Pp. 130. § (1) bekezdésének a)-h) pontja alapján idézés kibocsátása nélkül el kellett volna utasítani. A rendelkezés a megszüntetési okok meglehetősen széles körét fogja fel. Ezen a jogcímen lehet megszüntetni a pert, ha magyar bíróság joghatósága kizárt, ha a felperes követelésének érvényesítése más bíróság vagy hatóság hatáskörébe tartozik, vagy a perre más bíróság illetékes, de áttétel nem alkalmazható, továbbá ha a pert más hatóság eljárásának kell megelőznie, vagy a perindításra külön jogszabály határidőt szab, és azt a felperes elmulasztja. Ugyancsak ez alapján a rendelkezés alapján kell megszüntetni a pert res iudicata vagy perfüggőség esetén, időelőtti, vagy bírósági úton nem érvényesíthető peres követelés esetén, valamint akkor, ha a félnek nincs perbeli jogképessége, vagy perbeli legitimációja, illetve, ha kötelező perbenállás esetén a felperes nem vonja perbe a megfelelő személyeket.

A Pp. 157. § a) pontja szerinti megszüntetési ok sajátossága, hogy a megszüntetés egyértelműen a felperes alkalmatlan pereskedésének eredménye, ugyanakkor a perakadályt a bíróságnak már a perindítás hatályainak beállta előtt, a keresetlevél első vizsgálata során [Pp. 124. § (1) bek.], észlelnie kellett volna, és a keresetlevelet idézés kibocsátása nélkül el kellett volna utasítania. A per megszüntetéséhez tehát részben a felperes alkalmatlan pereskedése, részben a perakadálynak a bíróság által történő késői felismerése vezet, az eljárás olyan pontján, amikor már beállnak a perindítás hatályai [Pp. 128. §], az alperes ellenkérelmet terjesztett elő [Pp. 139. §], és általában a per első, vagy akár sokadik tárgyalását is megtartották már. Szélsőséges esetben az is előfordulhat, hogy csak a jogorvoslati szakban rendelkezik a bíróság a per megszüntetéséről [Pp. 158. §]. Ilyen helyzetben az érintett alperes részéről a perrel kapcsolatban szükségszerűen felmerülnek költségek: ügyvédi költség, a tárgyaláson való megjelenés költségei (stb.).

1.2.      A főszabály alkalmazhatósága kizárt

A bírósági gyakorlat egységes atekintetben, hogy e költségek megtérítésével kapcsolatban a perköltségviselés főszabálya nem alkalmazható. A bíróságok ugyanis - anélkül, hogy a főszabály alkalmazhatóságával kapcsolatban külön megállapítást tennének - mindig valamely speciális rendelkezés alapján határoznak a perköltség viseléséről.

E mögött a megközelítés mögött az állhat, hogy a perköltségviselés főszabálya szerint "a pernyertes fél költségeinek megfizetésére a pervesztes felet kell kötelezni." [Pp. 78. § (1)] és ezalól csak annyiban van kivétel, amennyiben a Pp. 80-83. §-ai eltérően rendelkeznek, vagy a törvény egyéb kifejezett rendelkezése a költséget a per eldöntésétől függetlenül másnak a terhére rója. Azt, hogy a felek közül ki lesz pervesztes, az ügy érdemében hozott határozat alapján lehet megállapítani. A per megszüntetése esetén azonban nincs érdemi határozat, így nincs pervesztes vagy pernyertes fél sem, legfeljebb megszüntetésre okot adó és megszüntetésre okot nem adó félről beszélhetünk. Mivel azonban a főszabály kimondottan a pernyertességhez és pervesztességhez köti a költségek viselését, a per megszüntetése esetén a főszabály alapján nem dönthető el, hogy ki köteles viselni a felmerült költségeket.

A fentiekből következik, hogy a per 157. § a) pontja szerinti megszüntetése esetén mindenképpen a Pp. valamely speciális rendelkezése alapján kell határozni a perköltség viseléséről. Az eljárási törvény ugyanakkor a per megszüntetésével kapcsolatos rendelkezések körében nem tartalmaz kifejezetten erre az esetre vonatkozó speciális rendelkezést.

A bírósági gyakorlat e két tényezőből - egyfelől a főszabály alkalmazhatatlanságából, másfelől a perakadály miatti megszüntetésre vonatkozó speciális rendelkezés hiányából - kiindulva jut homlokegyenest ellentétes következtetésekre: (i) az egyik nézet szerint ilyen esetben a perköltségről való határozathozatal mellőzhető; (ii) a másik nézet szerint ilyen esetben rendelkezni kell az alperes költségeinek megtérítéséről. Ez utóbbi nézeten belül sincs azonban egyetértés azzal kapcsolatban, hogy milyen jogcímen, a költségek milyen körének megtérítésére lehet kötelezni ilyen esetben a felperest.

2.         A bírósági gyakorlat

2.1.      A perköltségről való határozathozatal speciális rendelkezés hiányában mellőzhető

A perköltségről való rendelkezés mellőzését képviselő bírósági gyakorlat[1]szerint a Pp. "csak az elállás esetén történő permegszüntetés körében rendelkezik a perköltség viseléséről, ezért a bíróság a Pp. 77. §-ában és 78. § (2) bekezdésében írt főszabálytól eltérően a per megszüntetésére vonatkozó speciális rendelkezésekre figyelemmel" a Pp. 157. § a) pontja alapján történő megszüntetés esetén mellőzi a perköltséggel kapcsolatos határozathozatalt.[2]

Eszerint a logika szerint a perköltség vonatkozásában:

(1)       a Pp. 77. § és 78. § (2) bekezdése a főszabály, amely alól

(2)       a per megszüntetésére vonatkozó speciális rendelkezések kivételt tesznek,

(3)       a Pp. 160. § (1) bekezdése pedig az ezen kivételek alóli alkivételt jelenti.

A fenti logika azt föltételezi, hogy a per megszüntetésére vonatkozó szabályok körében létezik olyan rendelkezés, amely alapján a per megszüntetése esetén a perköltségre vonatkozó rendelkezést mellőzni kell. Ilyen szabályt azonban a Pp. nem tartalmaz. Nem vonható le ilyen következtetés a perköltséggel kapcsolatos speciális rendelkezés hiányából sem, hiszen a Pp. 77. § szerint a bíróság a perköltség viselése felől az ítéletben vagy az eljárást befejező egyéb határozatban dönt. A Pp. 77. §-a alapján tehát egyértelmű, hogy a perköltségről nemcsak az ügy érdemében való döntéshozatal, hanem annak végzéssel történő lezárása - így a per megszüntetése - esetén is főszabály szerint határozni kell[3]. Ilyen szabály létét a Pp 160. § (1) bekezdésében foglalt rendelkezés sem alapozza meg. Az elállás esetére megfogalmazott szabály ugyanis csak annyiban tér el a Pp. 77. §-ban megfogalmazott főszabálytól, hogy ebben az esetben a bíróság nem a perköltség, hanem a keresetindítás folytán felmerült költségek megtérítésére kötelezi a felperest. Nincs tehát olyan szabály, amely a permegszüntetés esetére általánosságban felülírná a 77. § előírását, ezért téves az a logika, amely főszabály−kivétel−alkivételként kezeli a Pp. perköltséggel kapcsolatos 77. és 78. §-a, a permegszüntetésre vonatkozó rendelkezések és a 160. § rendelkezés viszonyára.

Ez ellen a megoldás ellen szól végül, hogy a perköltségről való rendelkezés mellőzése súlyosan méltánytalan eredményre vezethet, hiszen a perindítás folytán az érintett alperes oldalán a célszerű és jóhiszemű pervitellel kapcsolatban szükségszerűen felmerülnek bizonyos költségek. Ha a bíróság a pert megszüntető végzésben mellőzi a perköltséggel kapcsolatos határozathozatalt, a felmerült költségek az alperest terhelik, annak ellenére, hogy azok a felperes megalapozatlan, szakszerűtlen perlekedésének eredményeként álltak elő. Semmilyen elv nem indokolja azt, hogy ilyen esetben e költségeket az alperesnek kelljen viselnie. Éppen ellenkezőleg, a méltányos megoldás csak az lehet, ha e költségeket a felperes megtéríti az alperes számára.

2.2.      A költségviselésről való döntéshozatal nem mellőzhető

A fenti méltánytalan eredményt kiküszöbölendő, a bírósági gyakorlat másik ága arra a következtetésre jut, hogy a per megszüntetése esetén nem mellőzhető a költségek viseléséről szóló rendelkezés: "[n]em indokolt a keresetlevelet idézés kibocsátása nélkül elutasító végzésben a felperes kötelezése perköltség fizetésére. A Pp. 130. §-a (1) bekezdésének helyes alkalmazása esetén ugyanis az ellenérdekű félnek nincs is olyan költsége, amely perköltségként megítélhető lenne, mivel a keresetlevél kézbesítése előtt nem is kerülhetett olyan helyzetbe, hogy a vele joghatályosan nem közölt kereseti kérelemmel szemben védekezzék, így ezzel kapcsolatban költségei sem lehettek. Kétségtelen azonban, hogy a perbeli esetben [...] a per megszüntetésének lett volna helye, ennek kapcsán valóban rendelkeznie kellett a bíróságnak az alperes költségeinek a megtérítéséről."[4]A Legfelsőbb Bíróság ezen döntésével összhangban egy másik határozatában kimondta, hogy a perindítás hatályainak beálltától [Pp. 128. §] kezdődően az alperes - egyéb feltételek fennállása esetén - igényt tarthat a perköltségeinek megtérítésére.[5]

Azzal kapcsolatban azonban nem egységes a gyakorlat, hogy milyen jogcímen kell a költségek megtérítéséről rendelkezni:

(1)       az egyik nézet szerint a Pp. 157. § a) pontja alapján történő megszüntetés esetén a Pp. 160. § (1) bekezdésének analóg alkalmazása útján kell rendelkezni a költségviselésről;

(2)       a másik nézet szerint a Pp. 77. § és 78. § (2) bekezdése mint főszabály alkalmazásával, a Pp. 80. § (2) bekezdése mint különös rendelkezés alapján kell a költségek megtérítésére kötelezni a felperest.

A költségviselés jogcíme annyiban nem mellékes kérdés, hogy az kihat a felperes által megtérítendő költségek körére is [l. erről alább, a 2.2.2. pontban foglaltakat].

2.2.1. A Pp. 160. § (1) mint analógia alkalmazása

Az eljárási törvény a per megszüntetésével kapcsolatban csak egy esetre - az elállás alapján történő permegszüntetés esetére - tartalmaz speciális rendelkezést a költségek viseléséről. A Pp. 160. § (1) bekezdése szerint elállás esetén a felperes "köteles az alperesnek a keresetindítás folytán felmerült költségeit megtéríteni." Az analógiát alkalmazó bírósági gyakorlat[6]logikája szerint:

(1)       a Pp. 77. § és 78. § (2) bekezdése a főszabály, amely alól

(2)       az elállás folytán történő permegszüntetés esetére alkotott Pp. 160. § (1) bekezdés kivételt tesz, és ez a speciális norma alkalmazandó analógiaként a per perakadály miatti megszüntetése esetén.

A bíróság szerint az analógia alkalmazását az indokolja, hogy (i) "[a] keresetindítás folytán nyilvánvalóan merültek fel az alperesnek költségei azzal, hogy a jogi képviselete ellátása érdekében ügyvédet hatalmazott meg, aki a perben érdemi védekezését előkészítő irat formájában előterjesztette [...]"; (ii) ugyanakkor a per megszüntetése esetén az alperes oldalán eljáró ügyvéd tevékenysége nem honorálható olyan összegű "perköltséggel, mint amelyet a per érdemi lefolytatását követően hozandó érdemi határozatban állapíthatna meg" a bíróság.

A Pp. 160. § (1) bekezdése mint analógia alkalmazása ellen szól az, hogy a Pp. a költségviselés főszabálya alól csak akkor enged kivételt, ha maga a törvény így rendelkezik. Márpedig a per megszüntetése kapcsán a törvény kizárólag elállás esetére tartalmaz speciális szabályt. Ráadásul ebben a helyzetben legalább annyira kézenfekvő analógiaként a költségviselés főszabályát alkalmazni - azzal az eltéréssel, hogy itt a pernyertes fél helyett a megszüntetésre okot nem adó fél költségeit a pervesztes fél helyett a megszüntetésre okot adó fél lenne köteles megtéríteni. A főszabály analógiaként való alkalmazása esetén nem sérülne a Pp. 78. § (1) bekezdésében foglalt azon rendelkezés sem, amely kizárólag a törvény eltérő rendelkezése alapján ad lehetőséget a főszabálytól való eltérésre.

Általában az analógia alkalmazása ellen szól azonban az a körülmény, hogy az analógia alkalmazása csak joghézag esetén indokolt, vagyis, ha a jogszabály valamely esetre vonatkozóan nem tartalmaz rendelkezést. Ebben az esetben azonban nincs joghézag, mivel az alperes költségei a Pp. 80. § (2) bekezdésében foglalt kivételes szabály alapján meghatározott körben megtéríthetőek.

2.2.2. Kötelezés a Pp. 80. § (2) bekezdés alapján

A bírósági gyakorlatban fellelhető[7] másik nézet szerint a kérdést nem analógia útján, hanem jogszabály rendelkezése alapján kell megoldani. A költségviselés főszabálya alóli kivételeket a törvény határozza meg, ezek között található a Pp. 80. § (2) bekezdése is, amely szerint "az a fél, aki egyes perbeli cselekményeket sikertelenül végez, [...] vagy más módon felesleges költséget okoz, az ebből származó költségek megtérítését pernyertessége esetén sem igényelheti, illetőleg az ellenfél ebből eredő költségeinek megtérítésére a per eldöntésére való tekintet nélkül kötelezhető."

Eszerint a logika szerint a perköltség vonatkozásában:

(1)       a Pp. 77. § és 78. § (2) bekezdése a főszabály, amely alól

(2)       a Pp. 80. § (2) bekezdésében foglalt kivételes szabály alapján van lehetőség eltérésre a per perakadály miatti megszüntetése esetén.

A Pp. 80. § (2) bekezdésének alkalmazása mellett szól, hogy ilyen esetben nem sérül az a jogszabályi előírás, amely szerint csak törvényben meghatározott esetben van lehetőség a főszabálytól való eltérésre. Nem világos azonban, hogy ezen a jogcímen mely költségek megtérítésére kötelezhető a felperes. Amíg a Pp. 160. § (1) analógia útján történő alkalmazása esetén a felperes a keresetindítás folytán az alperes oldalán felmerült valamennyi költség megtérítésére kötelezhető, addig a Pp. 80. § (2) bekezdése alapján a felperes csak az általa sikertelenül végzett perbeli cselekmények által, vagy egyébként feleslegesen okozott költségek megtérítésére kötelezhető. A két eltérő jogalapon megtérítendő költségek köre között látszólag nincs lényegi különbség, az eltérés inkább elméleti jellegű kérdéseket vet fel, hiszen - ahogyan azt fent már kifejtettük - az alperes oldalán felmerült költségeknek éppúgy oka a felperes alkalmatlan pereskedése, mint az a körülmény, hogy a bíróság nem időben ismeri fel a perakadályt. A bíróság jogszerű és hatékony eljárása mellett a felperes keresetlevelének érdemi tárgyalása meg sem kezdődhetne. Ilyen esetben, szűk értelemben véve a felperes perbeli cselekményei közül csak a keresetindítás tekinthető sikertelennek. Ha a bíróság nem észleli időben a perakadályt, ezért az csak a perindítás hatályainak beálltát követően, kirívó esetben a jogorvoslati eljárás során eredményezi a per megszüntetését, akkor - a Pp. 80. § (2) bekezdésének helyes alkalmazása mellett - a felperest nem lehetne kötelezni az alperes oldalán felmerült valamennyi költség megfizetésére. A fellelhető bírósági gyakorlat azonban nem ilyen módon értelmezi a Pp. 80. § (2) bekezdésében foglalt szabályt, és a felperest - a Pp. 160. § (1) bekezdésében foglalt szabállyal azonos végeredménnyel - az alperes keresetindítás folytán felmerült valamennyi költségének megtérítésére kötelezi a felperest.

A fenti elméleti jellegű kérdést leszámítva, összességében, valamennyi megoldást összevetve, a Pp. 80. § (2) bekezdésének alkalmazásával rendezhető a legmegnyugtatóbb módon a költségek kérdése a per perakadály miatti megszüntetése esetén.



[1]              A Fővárosi Bíróság 62.P.20.326/2010/11. sz. végzése.

[2]              Hasonló álláspontot képvisel Kiss Daisy: "[u]gyanígy rendelkezni kell az eljárást befejező egyéb határozatokban is a perköltségről, például a pert megszüntető végzésben, ha a per megszüntetésére a keresettől elállás következtében kerül sor [...]." (in: Kiss Daisy: A polgári per titkai, HVG-Orac, Budapest, 2006. 358. o.).

[3]              A Pp. 77 §-a, mint főszabály érvényesülését a per megszüntetése esetén közvetett módon az is bizonyítja, hogy a Pp. 285. § (3) bekezdése a házassági bontóperben a békéltetés sikere folytán történt permegszüntetés esetén külön előírja a perköltségről való döntéshozatal mellőzését („A bíróság […] a perköltségben való marasztalást azonbanmellőzi.”).

[4]              BH1983. 198.

[5]              A Legfelsőbb Bíróság Gf.I.31.923/1992. sz. határozata.

[6]              A Pécsi Ítélőtábla BDT2006. 1388. sz. döntvénye, a Fővárosi Ítélőtábla FITH-PJ-2009-444. sz. határozata.

[7]              A Fővárosi Bíróság 14.G.41887/2008/49. sz. végzése.

Cikkek

Cikkek