Szerző: Dr. Tomori Erika
A Polgári Jogi Tudományos Diákkör évkönyve, 2004. 199-220. o
A tőkepiacról szóló 2001. évi CXX. törvény (a továbbiakban: Tőkepiaci törvény) kihirdetésére 2001. december 25-én került sor, és a Törvény 2002. január 1-jével - az Európai Unióhoz való csatlakozás időpontjával később hatályba lépő rendelkezések kivételével – hatályba is lépett.
A Tőkepiaci törvény – címéhez híven – nem csupán az értékpapír-piacra vonatkozó egyes rendelkezések kiváltását, korszerűsítését tűzte célul, hanem a tőkepiac átfogó, korábban egyes részjogszabályokban megjelenő rendelkezéseinek egységes szerkezetbe foglalását, illetve a hasonló intézmények azonos szabályok szerinti rendezését is célozta.
A Tőkepiaci törvény alapvetően a korábbi Értékpapírtörvény (1996. évi CXI. törvény az értékpapírok forgalomba hozataláról, a befektetési szolgáltatásokról és az értékpapír-tőzsdéről) szabályait váltotta ki. Ezen túl rendelkezéseket tartalmaz az árutőzsdei piacra a hatályon kívül helyezett, az árutőzsdéről és az árutőzsdei ügyletekről szóló 1994. évi XXXIX. törvény rendelkezései kiváltására, valamint a befektetési alapokra vonatkozóan is, amelyeket korábban az 1991. évi LXIII. törvény szabályozott.
A Tőkepiaci törvény megalkotását több igény is sürgette: az Európai Unióhoz való csatlakozás és a jogharmonizáció természetes igénye mellett a már létező piaci rendelkezések harmonizációja, az egyes pénz- és tőkepiaci tevékenységek egységes szabályozásának igénye, valamint a gyakorlatban felmerült és jogszabályi rendezést igénylő probléma-megoldás is szerepet játszott az új törvény előkészítésében. Ennek alapján a Pénzügyminiszter felkérésére 1999-2000-ben a szakma képviselőinek közreműködésével 6 munkabizottság alakult, amelyek a piac valamennyi szegmensét és piacon résztvevő szakmák művelőit képviselve, a törvénytervezet nagyobb fejezeteire koncentrálva, megosztva kezdték meg munkájukat. Így külön bizottság alakult például az értékpapírok fogalmával, előállításával kapcsolatos polgári jogi kérdések elemzésére, külön bizottság a befektetési szolgáltatásokra, az értékpapírok forgalomba hozatalára, a befektetési és árutőzsdei szolgáltatásokra, illetve a kollektív befektetés-kezelésre (portfóliókezelés, befektetési alapkezelés, pénztár vagyonkezelés stb.), valamint a tőkepiac egyes kiemelt intézményeire, így a Tőzsdére, Elszámolóházra, Befektető-védelmi Alapra is.
A bizottságok megkísérelték az egyes részkérdések alapos tanulmányozását, elemzését, azonban az idő rövidsége nem tette lehetővé, hogy a „főbizottság” égisze alatt egységes mű szülessen. Emiatt a 2001. év során a Pénzügyminisztérium saját hatáskörébe vonta a Törvény megalkotását, ami a Tőkepiaci törvény szövegének 2001. évi őszi piaci egyeztetését és a decemberi kihirdetést eredményezte.
A célul tűzött tartalmat a Tőkepiaci törvény többé-kevésbé teljesítette, hiszen látható, hogy a fent megjelölt témák a szabályozásban szerepelnek a Tőkepiaci törvény tartalma szerint:
Bár az eredetileg kitűzött cél az lett volna, hogy a Tőkepiaci törvény olyan átfogó kódex legyen, amely az értékpapír- és tőkepiacra vonatkozó valamennyi anyagi és eljárásjogi szabályt is tartalmazza, ez az elvárás idő és kapacitás hiányában nem valósulhatott meg. A egyes kérdések tartalmi kidolgozásán túl azonban az idő rövidsége sajnos nem tette lehetővé az egyes bizottságok által átadott munkaanyagok harmonizálását, egységesítését, illetve az egységes törvényhez tett javaslatok átgondolását és annak a Törvénybe való harmonikus beillesztését sem. Emiatt a Tőkepiaci törvény hatályba lépésével ugyan módosításra került a Ptk., illetve néhány értékpapírfajtát szabályozó alacsonyabb szintű jogszabály is megújításra került (pl.: új kormányrendelet lépett hatályba a kötvényről, a kincstárjegyről és a letéti jegyről), azonban a Tőkepiaci törvény - címének megfelelően – elsősorban nem az anyagi jogi intézmények szabályozását, hanem a piacra vonatkozó alapvezető magatartási normákat tartalmazza. Ezt a szerkezetet viszont kissé megbontja, hogy maga a Tőkepiaci törvény is szabályoz két értékpapírt, és erre vonatkozóan az eljárási szabályok közé anyagi jogi normákat is helyez.
A Tőkepiaci törvény módosította a Ptk.-nak az értékpapírok fogalmára vonatkozó 338/A-C.§-ait és azt egy új C.§-sal is kiegészítette.
Bár a gyakorlat szempontjából a bemutatóra szóló értékpapírok egyre kisebb jelentőséggel bírnak, a Ptk. szabályozása most jutott el a bemutatóra szóló értékpapír jellemzőinek pontos meghatározásáig. Ugyanígy, ugyan a fizikai formában megjelenő értékpapírok jelentősége a piacon egyre csökken, a Ptk. ezen módosítása az, amely a váltó átruházásra vonatkozó szabályokra való utalást a névre szóló, fizikai formában megjelenő értékpapírok tételes átruházási szabályaival helyettesítette. Ugyanígy az értékpapír fogalom tökéletesítése irányába mutat, hogy a Ptk. jelen módosítása határozza meg, kit kell az értékpapírból eredő jogok gyakorlására jogosultnak tekinteni, továbbá a váltó szabályozásához hasonlóan külön bekezdést szentel az értékpapírokra jellemző kifogás-korlátozásnak. A kor követelményeinek felel meg a Ptk.-módosítás a dematerializált értékpapírok előállítására vonatkozó szabályok pontosításával, illetve az értékpapír átruházás szabályainak a Ptk. szabályai közötti elhelyezésével.
A Tőkepiaci törvény egy új értékpapírfajtát is létrehozott: az ún. másodlagos értékpapírt. A másodlagos értékpapír egy olyan új, sorozatban kibocsátott, névre szóló, átruházható értékpapír, amelyet letétkezelő (befektetési vállalkozás, hitelintézet, illetve elszámolóház) bocsáthat ki a végső jogosult részére, és amely a letétbe helyezett, vagy a letétkezelő tulajdonában álló ún. elsődleges értékpapírra vonatkozó rendelkezési jogot, illetőleg az értékpapír által megtestesített jogok gyakorlását biztosítja. A Ptk. elvárásainak megfelelően a Tőkepiaci törvény meghatározza a másodlagos értékpapír jogszabályi kellékeit, illetve a kibocsátás feltételeit és a kibocsátó személyét is.
A befektetési jegyet korábban a befektetési alapokról szóló törvény szabályozta, azonban a befektetési alapokra vonatkozó szabályozásnak a kollektív befektetés-kezelés egységesítése érdekében a Tőkepiaci törvénybe történt beemelése folytán ennek az értékpapírnak a szabályozására is a Tőkepiaci törvényben került sor. Bár a befektetési alapokra vonatkozó szabályok jelentősen bővültek, a befektetési jegyre mint instrumentumra vonatkozó rendelkezések lényegében nem változtak: a befektetési jegy továbbra is a befektetési alapkezelő közreműködésével a befektetési alap által sorozatban kibocsátott, vagyoni és egyéb jogokat biztosító, átruházható, névre szóló értékpapír.
Az értékpapírok közül csak egyesek forgalomba hozatala tartozik a Tőkepiaci törvény hatálya alá. A Tőkepiaci törvény egyrészt kifejezetten kizárja hatálya alól a váltó, a csekk, a közraktári jegy, a szövetkezeti üzletrész, a kárpótlási jegy forgalomba hozatalát, és az állampapír zártkörű forgalomba hozatalát, másrészt pedig pozitív módon is definiálja a hatálya alá tartozó értékpapír forgalomba hozatalt és az ehhez kapcsolódó tevékenységeket. Így a törvény hatálya alá tartozik:
Ezen túl a törvény hatálya alá tartoznak az alábbi magatartások:
ba)befektetési szolgáltatási, kiegészítő befektetési szolgáltatási és bb)árutőzsdei szolgáltatási tevékenység;
Nem tartozik a Tőkepiaci törvény hatálya alá:
Az MNB, a Kincstár és az ÁKK Rt. tevékenységére a Tőkepiaci törvényt csak bizonyos korlátozásokkal kell alkalmazni; ugyanez igaz a fióktelep formájában működő befektetési vállalkozás, illetve árutőzsdei szolgáltató, befektetési alapkezelő, tőzsde és elszámolóház tevékenységére is.
A tőkepiac felügyeleti szerve a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete (a továbbiakban: Felügyelet). Jogállását külön törvény rendezi, a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletéről szóló 1999. évi CXXIV. törvény. A Felügyeletnek a tőkepiacon biztosított eszközöket, hatáskörét, jogosítványait azonban a Tőkepiaci törvény rendezi Így a tőkepiacon a Felügyelet hatáskörébe tartozik: a)a Tőkepiaci törvény hatálya alá tartozó: aa)értékpapírok zártkörű és nyilvános forgalomba hozatalának felügyelete, ab)a befektetési szolgáltatók tevékenységének engedélyezése és felügyelete, ac)az elszámolóházi tevékenység engedélyezése és felügyelete, ad)a nemzetközi értékpapír forgalom felügyelete, ae)a bennfentes kereskedelem és a tisztességtelen árfolyam-befolyásolás megakadályozása, af)a Befektető-védelmi Alap működésének törvényességi felügyelete; b)a sorozatban kibocsátott értékpapírok:
c)a befektetési alapok:
d)a kockázati tőkebefektetésekkel kapcsolatban:
- létesítésének és működésének, továbbá- kezelőinek engedélyeztetése és felügyelete;
e)a tőzsdék működésének felügyelete, ezen belül:
f)az önkéntes kölcsönös biztosító pénztárak és a magánnyugdíjpénztárak részére történő vagyonkezelés felügyelete.
A Felügyelet feladatkörében:
A Felügyelet jelenleg jogalkotási hatáskörrel nem rendelkezik, azonban a Felügyelet elnöke a Felügyelet jogalkalmazási gyakorlatának alapjait ismertető ajánlást adhat ki. Az ajánlásnak a Felügyelet által felügyelt szervezetekre, személyekre nézve kötelező ereje nincs, rendeltetése a jogalkalmazás kiszámíthatóságának növelése.
A Felügyelet határozatai ellen fellebbezésnek nincs helye, viszont a Felügyelet határozataival szemben - a tőzsdei kereskedés felfüggesztésére vonatkozó határozat kivételével - a határozat közlésétől számított 30 napon belül bírósági felülvizsgálat iránti kérelemmel lehet élni. A bíróság a közigazgatási perek szabályai szerint jár el, egyfokú eljárásban.
A Felügyelettel szemben - hatósági jogkörben hozott határozatai miatt - kártérítési igény csak akkor érvényesíthető, ha a Felügyelet határozata vagy mulasztása törvénysértő, és a bekövetkezett kárt közvetlenül ez idézte elő.
A Tőkepiaci törvény a korábbi szabályozásnak többé-kevésbé megfelelően megkülönbözteti az értékpapírok zártkörű és nyilvános forgalomba hozatalát.
Az értékpapír forgalomba hozatala zártkörűnek minősül, ha a kibocsátás során az értékpapírt kizárólag egyedileg előre meghatározott befektetők részére ajánlják fel, a befektető előzetes szándéknyilatkozata alapján, ideértve, ha
Az értékpapír zártkörű forgalomba hozatalára irányuló eljárás és a feltételek különbözőek attól függően, hogy milyen értékpapír forgalomba hozatalról van szó. Az eljárás vázlatos formában a következők szerint foglalható össze:
2.Befektetési jegy, kockázati tőkealap jegy kibocsátása esetén:
3.Részvény kibocsátása esetén:
Abban az esetben, ha az értékpapír forgalomba hozatala nem felel meg a zártkörűség feltételeinek, az értékpapír kizárólag nyilvánosan hozható forgalomba. A nyilvános forgalomba hozatalra irányuló eljárások között abból a szempontból van különbség, hogy állampapír, vagy pedig állampapíron kívüli egyéb értékpapír forgalomba hozatala következik be.
Az értékpapír nyilvános forgalomba hozatali eljárás vázlatos formában a következők szerint foglalható össze:
1. Állampapír forgalomba hozatala esetén:
2. Egyéb értékpapírok forgalomba hozatala esetén:
A nyilvánosan forgalomba hozott értékpapírok kibocsátóit a befektetőkkel szemben szigorú tájékoztatási, információ-szolgáltatási kötelezettség terheli. Ennek fajtái és határideje vázlatosan:
A Tőkepiaci törvény a nyilvánosan működő részvénytársaság részvényeinek felvásárlására vonatkozó szabályokat az Épt. utolsó módosításának megfelelően felváltotta a nyilvánosan működő részvénytársaságokban történő befolyásszerzés szabályaival. Az új szabályok a korábbinál sokkal szigorúbban kísérelnek meg lefedni minden olyan szituációt, amikor valaki akár közvetlenül, akár közvetve olyan helyzetbe kerül, hogy a nyilvánosan működő részvénytársaság tulajdonosi döntései felett kontrollt tud gyakorolni. Ennek alapján befolyásnak minősül a nyilvánosan működő részvénytársaság közgyűlésén a döntéshozatalban való részvétel lehetőségét biztosító szavazati jog megszerzése, ideértve
A harmadik személy által saját nevében, de a részvényes javára történő szavazati joggyakorlást a részvényes szavazati jogaként kell figyelembe venni, kivéve, ha az eljáró harmadik személy nem részvényesi meghatalmazottként, hanem részvényesként jegyezteti be magát a részvénykönyvbe. A szerződést biztosító mellékkötelezettségként biztosítékul (pl. óvadékul, zálogba) adott részvény alapján a részvényest megillető szavazati jogot – eltérő megállapodás hiányában – a biztosíték jogosultjának szavazati jogaként kell figyelembe venni.
A kötelező nyilvános vételi ajánlat útján történő befolyásszerzési eljárás főbb lépéseit az alábbiakban vázlatosan foglaljuk össze:
A vételi ajánlat tartalma:
Mellékelendő:
A befektetési szolgáltatási tevékenységek végzésének tárgya a befektetési eszköz. A Tőkepiaci törvény az alábbi befektetési eszközöket ismeri:
A Tőkepiaci törvény – az Értékpapír törvényhez hasonlóan – a befektetési szolgáltatási tevékenységek között megkülönböztet "alap"- és "kiegészítő" szolgáltatásokat. A szerkezetben új, hogy az értékpapír forgalomba hozatalának szervezése az alapszolgáltatások közé került, míg a kiegészítő befektetési szolgáltatások között új tevékenységként szerepel az értékpapír kölcsönzés.
A befektetési szolgáltatásokhoz hasonlóan a törvény meghatározza az árutőzsdei szolgáltatás tárgyát:
Újdonság, hogy a Tőkepiaci törvény nem csupán a befektetési, hanem az árutőzsdei szolgáltatási tevékenységekre vonatkozó szabályokat is tartalmazza. Ennek megfelelően meghatározza az árutőzsdei szolgáltatási tevékenységeket:
Az alábbi táblázatok összefoglalást kívánnak nyújtani arról, hogy a tőkepiacon az egyes kiemelt szolgáltatásokat, azaz a befektetési és árutőzsdei szolgáltatásokat, melyik piaci szereplő végezheti, milyen főbb feltételekkel:
Táblázat letöltése
A Tőkepiaci törvény meghatározza a befektetők védelmének általános szabályait Ezen belül biztosítja az ügyész számára a közérdekű keresetindítási jogot a rendszeres vagy rendkívüli tájékoztatás elmaradása, félrevezető tartalma, illetőleg bennfentes kereskedelem esetén, továbbá szabályozza a befektetési és árutőzsdei szolgáltatók üzletszabályzat készítési és az ügyfél számára való megismertetési kötelezettségét, illetve az ügynökkel kapcsolatos, az ügyfelet érintő körülményekről való tájékoztatási kötelezettséget. Ezen túl rendelkezik az ügyfélpénz kezelés biztonságát szolgáló szabályokról, és - a korábbi szabályozásnak megfelelően - külön rendezi a Befektető-védelmi Alap jogállását, feladat- és hatáskörét, és működésének szabályait.
Újdonság a Befektető-védelmi Alap korábbi szabályozásához képest, hogy a Befektető-védelmi Alap helytállási kötelezettsége már nem a befektetési szolgáltatóval szembeni követelések befagyása, hanem kizárólag a Befektető-védelmi Alap tagjának felszámolása esetén áll be. Az Európai Unióhoz való csatlakozás következményeként – bár derogáció igénybe vételével – változik a helytállási kötelezettség összege is, fokozatosan igazodik az Európai Uniós elvárásokhoz.
A korábbi szabályozástól eltérően már nem áru- és értékpapírtőzsdét, hanem egységesen tőzsdét szabályoz a Tőkepiaci törvény. Ezzel lehetővé válik, hogy az áru- és értéktőzsde akár egy jogi személy keretében működjön. Ugyanakkor természetesen arra is lehetőség van, hogy külön áru alapú és külön értékpapír alapú ügyletekkel folytatott kereskedésre jöjjenek létre elkülönült tőzsdék, hiszen ezeknek a különböző szabályait is felállítja.
Szintén újdonság, hogy a tőzsde szervezeti formája az egyéb piaci szervezetek jogi formájához igazodva megváltozott. Az atipikus szervezetű és jogállású sui generis tőzsde helyett részvénytársasági formában működő, a Társasági Törvény rendelkezéseinek megfelelő szervezetű tőzsde került szabályozásra, míg a tevékenységének megfelelő speciális vonásokat természetesen a Tőkepiaci törvény tartalmazza.
A tőkepiac speciális szerveként a Tőkepiaci törvény külön fejezetet szentel az elszámolóház jogállásának és működésének.
Elszámolóház továbbra is részvénytársasági formában működhet, azonban lehetőség van arra, hogy szakosított hitelintézetként, vagy pedig kizárólag az elszámolási rendszer működtetésére és az értékpapír kölcsönzésre korlátozott tevékenységet végző ún. elszámolóházi tevékenységet végző részvénytársaságként működjön, sőt arra is mód nyílik, hogy az elszámolást és az értékpapír kölcsönzési rendszer működtetését maga a tőzsde végezze.
A Budapesti Értéktőzsde és Árutőzsde Állandó Választottbírósága helyett a Tőkepiaci törvény egy jelentősen megnövekedett eljárási jogkörrel rendelkező újabb válaszottbíróságot állított fel. Ez a Pénz- és Tőkepiaci Állandó Választottbíróság. A Választottbíróság hatásköre az alábbi jogvitákra terjed ki:
ha a felek a választottbírósági eljárást választottbírósági szerződésben kikötötték és az eljárás tárgyáról szabadon rendelkezhetnek.
A Választottbíróság eljárása kiköthető akkor is, ha a felek egyike sem gazdasági tevékenységgel hivatásszerűen foglalkozó személy.
Az alábbi jogvitákban kizárólag a Választottbíróság eljárása köthető ki, ideértve a nemzetközinek minősülő ügyeket is:
ügyekben, ideértve a nemzetközinek minősülő ügyeket is. A kizárólagosság a belföldi székhelyű állandó választottbíróságok tekintetében áll fenn.
A jelen előadás keretei nyilvánvalóan nem tették lehetővé, hogy a 451.§-ból és 21 mellékletből álló új Törvény valamennyi lényeges rendelkezése ismertetésre kerüljön. Ugyanakkor bízunk abban, hogy az előadás segítséget nyújt a Tőkepiaci törvény alkalmazásához, illetve a szerkezet bemutatásával, az egyes intézmények céljának, alkalmazásának, működésének megértését elősegíti.
Honlapunk sütiket használ annak érdekében, hogy személyre szabott módon tudjuk megjeleníteni Önnek a tartalmakat. Kérjük, olvassa el Süti Kezelési Tájékoztatónkat, amelyben további információkat olvashat a sütikről és azok kezeléséről. Beállításait módosíthatja ezen a linken vagy saját böngészőjének beállításaiban.
Ezek a sütik szükségesek a weboldal futtatásához, és nem kapcsolhatók ki. Az ilyen sütik csak olyan műveletekre vonatkoznak, mint például a nyelv, az adatvédelmi preferenciák. Beállíthatja a böngészőjét, hogy blokkolja ezeket a sütiket, de webhelyünk esetleg nem megfelelően fog működik.
A Süti Adatkezelési Tájékoztatót megismertem és hozzájárulok ahhoz, hogy a Gárdos Mosonyi Tomori Ügyvédi Iroda, mint adatkezelő a Google Analytics sütikkel kapcsolatban az IP címemet statisztikai célból kezelje. Tudomásul veszem, hogy a hozzájárulásomat bármikor visszavonhatom.
