Mit lehet tenni a hatóság által jóvá nem hagyott szerződéssel?

A Kúria Jogegységi Panasz Tanácsa jogegységi határozatot [a Kúria 15/2024. JEH határozata (Jpe.IV.60.004/2024/11. szám) a hatálytalanság, illetve a teljesítés lehetetlenné válása szabályainak alkalmazhatóságáról a hatósági jóváhagyás hiánya miatt hatálytalan szerződés esetén] hozott arról, hogy milyen szabályokat kell alkalmazni akkor, ha hatósági jóváhagyás szükséges egy szerződéshez, azonban a hatóság a jóváhagyást nem adja meg.

A Kúria arról jogkérdésről döntött, hogy a hatóság jóváhagyást megtagadó döntése esetén alkalmazhatók-e a lehetetlenülés – azaz a szerződésszegés – jogkövetkezményei, vagy a Ptk. értelmében kizárólag az érvénytelenségi jogkövetkezmények az irányadók. A Kúria most kihirdetett állásfoglalása szerint a Ptk. rendelkezéseinek helyes alkalmazása – a Kúria korábbi döntésével szemben – azt jelenti, hogy a hatósági jóváhagyás hiánya miatt a szerződés hatálytalan, ennek folytán az érvénytelenség jogkövetkezményei alkalmazandók. Emiatt a jóváhagyás hiánya nem értékelhető egyszersmind a szerződésszegés körében a teljesítés lehetetlenné válását előidéző okként is.

Az ügy jelentőségét az adja, hogy korábban a kérdést már vizsgálta a Kúria (a Kúria Pfv.21.793/2017/6. számú, a Bírósági Határozatok Gyűjteményében közzétett határozata „referenciahatározat”), és akkor arra jutott, hogy a hatósági jóváhagyás hiánya miatt hatályba nem lépő szerződés esetében a teljesítés lehetetlenné válására irányuló szabályok alkalmazhatók. Ezzel azonban a jelen ügyben eljáró tanács nem értett egyet.

A Kúria elsőként azt tisztázta, hogy a Ptk. szerződésekre vonatkozó szabályai mennyiben kötelezőek a jogalanyokra. Eszerint a Ptk.-nak a szerződéses diszpozitivitást kimondó jogi normája hangsúlyozottan kizárólag a felek jogaira és kötelezettségeire vonatkozik, amelynek fontos eleme a szerződési tartalom alakításának szabadsága. Ez azt jelenti, hogy a szerződő felek a – jogaikat és kötelezettségeiket megállapító – szerződési szabályoktól egyező akarattal eltérhetnek. Az eltérés joga azonban csupán a jogok és kötelezettségek körében érvényesül, a jogintézményeket meghatározó normáktól (pl. az érvénytelenségi okokat vagy az érvénytelenség jogkövetkezményeit meghatározó szabályoktól) a szerződő felek – főszabályként – nem térhetnek el.

Másodikként a Kúria egyértelművé tette, hogy a Ptk. a szerződések létezését, a szerződéses kötelmek ívét a szabályozás szintjén is három szakaszra bontja, mégpedig szintén kógens jelleggel. (i) A szerződés létrejöttéhez a feleknek a lényeges és a bármelyikük által lényegesnek minősített kérdésekben való megállapodása szükséges. Ebből következően a szerződés lényeges elemei hiányában a szerződés nem jön létre (nemlétező szerződés). (ii) Ha a szerződés létrejött, de valamely, a törvényben meghatározott, a szerződés megkötésekor fennálló oknál fogva nem alkalmas a kívánt joghatás kiváltására, a szerződés érvénytelenségének szabályai alkalmazandók. (iii) Ha pedig a szerződés létrejött, és érvénytelenségi ok sem áll fenn, de még nem váltja ki a szükséges joghatásokat, a hatálytalanság szabályaira kell figyelemmel lenni. A Ptk. hatálytalansági tényállásként említi a beleegyezéstől vagy jóváhagyástól függő szerződéseket. Az érvénytelenség és hatálytalanság szabályai oly módon is összefüggenek, hogy a Ptk. a hatálytalan szerződés alapján történt teljesítésekre az érvénytelen szerződés jogkövetkezményeinek szabályait rendeli alkalmazni.

Harmadikként a Kúria kitért arra, hogy a létrejött, érvényes és hatályos szerződést a tartalmának megfelelően kell teljesíteni, ennek elmaradása a szerződésszegés. A szerződésszegés tehát a teljesítési létszakhoz kapcsolódik, a szerződés teljesítésének valamilyen rendellenességét jelenti. A teljesítés lehetetlenné válása is ide tartozik: ha a szerződés teljesítése a szerződéskötés után beállott körülmények miatt meghiúsul, a szerződés megszűnik. Mindebből következően a teljesítés lehetetlenné válása nem merülhet fel akkor, ha a szerződés nem létezik, érvénytelen vagy hatálytalan, és ezek valamelyike folytán nem fejti ki a felek által szándékolt joghatást, tekintve, hogy ilyen esetben a szerződéses kötelezettség teljesítése nem követelhető.

A konkrét ügyben egy adásvételi szerződés megkötéséhez szükséges volt a kormányhivatal hozzájárulására. A Ptk. szerint, ha a szerződés hatályosságához jogszabály harmadik személy beleegyezését vagy hatóság jóváhagyását teszi szükségessé, a beleegyezéssel vagy a jóváhagyással a szerződés a megkötésének időpontjára visszamenőleg válik hatályossá. Ennek értelmében a szerződés nem válik hatályossá, ha a harmadik személy a beleegyezést vagy a hatóság a jóváhagyást nem adja meg, vagy ha arról a bármelyik fél által a másik féllel közölt megfelelő határidőn belül nem nyilatkozik. A Ptk. tehát – a korábbi törvénytől eltérően – úgy foglal állást, hogy harmadik személy jogszabály által megkívánt beleegyezésének vagy a jogszabály által előírt hatósági jóváhagyásnak a hiánya nem a szerződés létrejöttét, hanem a hatályosságát érinti. Ez pedig azt jelenti, hogy – mivel hatálytalan szerződés a felek által célzott joghatásokat nem képes kiváltani – a hatálytalan szerződés alapján teljesítés nem követelhető. Mivel tehát a teljesítés kérdése fogalmilag fel sem merülhet, a Ptk. jogkövetkezményként az érvénytelenség jogkövetkezményeire vonatkozó szabályok megfelelő alkalmazását írja elő.

A jogegységi határozat a bíróságokra kötelező.

Szerző: dr. Tomori Erika

Vissza a hírekhez