Módosult a bírósági eljárásban megállapítható ügyvédi és kamarai jogtanácsosi díjazásra vonatkozó szabályozás

A Kúria 2024. áprilisában meghozott, Pfv. 20.887/2023/6. számú precedensképes határozata nyomán a jogalkotó a 2025. február 8-án hatályba lépő 17/2024. (XII. 9.) IM rendeletben újította meg a bírósági eljárásban megállapítható ügyvédi és kamarai jogtanácsosi díjazásra vonatkozó szabályozást, amely elsősorban az ügyvédi díjak bírói mérséklésére vonatkozó szempontrendszer pontosítását célozza.

A korábbi szabályozás

A korábbi szabályozás - a bírósági eljárásban megállapítható ügyvédi költségekről szóló 32/2003. (VIII. 22.) IM rendelet - a polgári és közigazgatási bírósági eljárásban a felet, a beavatkozót és az érdekeltet képviselő ügyvéd és kamarai jogtanácsos munkadíjának számítása tekintetében kétféle számítási módszer alkalmazását tette lehetővé.

Erre irányuló, előzetes megállapodás alapján, az ügyvéd az ügyvédi megbízásban előzetesen kikötött munkadíjra, valamint a fél által költségtérítésként megfizetett indokolt készkiadásokra tarthatott igény. Ilyen megállapodás hiányában a fél a munkadíj összegét a rendelet 3. § (2)-(6) bekezdésében foglalt, a pertárgyérték összegéből kiinduló szabályozás szerint számíthatta fel.

Emellett a rendelet lehetőséget adott az ügyben eljáró bíróság számára a munkadíj összegének indoklás mellett való mérséklésére. Habár a mérséklés joga valóban lehetőséget biztosított a kirívó szélsőségek korrigálására, annak túlságosan kiterjesztő módon való értelmezése sok esetben vezetett az ügyvédi munkadíj nem kielégítő indokokkal való mérsékléséhez.

A Kúria Pfv.20.887/2023/6. számú precedensképes határozata

A Kúria egyedi ügyben hozott határozatában keretek közé szorította a munkadíj mérséklése tekintetében kialakult bírósági gyakorlatot.

Indokolásában egyrészről kifejtette, „a szerződésben megállapodott munkadíj bíróság általi mérséklése a szerződés tartalmának szabad meghatározása alapelvével szemben kivételes és ebből adódóan szűken értelmezendő. Az óradíj mértékére legfeljebb akkor terjedhet ki, ha az a piaci viszonyokkal és a józan ésszel nyilvánvalóan ellentétes, kirívóan eltúlzott mértékű”. Emellett rámutatott arra, miszerint a bíróságnak az adott ügy konkrét peradataival kell megindokolnia, tartalmi elemzéssel részletesen alá kell támasztania a perköltség fentebb kifejtett okra alapított mérséklésére vonatkozó döntését. A mérséklés jogintézményét tehát, szűk körben alkalmazandónak, s részletesen indokolandónak minősítette.

A bírósági eljárásban megállapítható ügyvédi és kamarai jogtanácsosi költségről szóló 17/2024. (XII. 9.) IM rendelet

Az új szabályozás (a továbbiakban: Díjrendelet) már Preambulumában is támaszkodik a Kúria döntésére. Továbbra is indokoltnak tartja ugyan az elvégzett ügyvédi tevékenységgel arányban nem álló vagy kirívóan eltúlzott ügyvédi munkadíj mérséklését, de azt már részletes tartalmi elemzéshez, s ehhez igazodó, konkrét peradatokra támaszkodó indokláshoz köti.

A Díjrendelet a régi szabályozással egyezően továbbra is a polgári és közigazgatási bírósági eljárásban a felet, a beavatkozót és az érdekeltet képviselő, ügyvédi tevékenységet gyakorló ügyvéd és kamarai jogtanácsos munkadíjának és készkiadásának felszámítására és megállapítására terjed ki, ideértve azonban ezután a helyettesítésre jogosultak eljárását is. Módosítva a 32/2017. évi (XII. 27.) IM rendelet utaló rendelkezését, a Díjrendelet szintén fenntartja az ügygondnoki és pártfogó ügyvédi díjnak és költségeknek külön jogszabályban való szabályozását.

A fél ügyvédi költségként választása szerint továbbra is az ügyvédi megbízási szerződésben kikötött munkadíj, és a fél által ügyvédje részére költségtérítésként megfizetett indokolt készkiadások együttes összegét vagy a Díjrendeletben meghatározott, a pertárgyértékhez igazodó összeget számíthatja fel. A kamarai jogtanácsosi díj tekintetében a fél jogtanácsosi költségként szintén a pertárgyértékre támaszkodó, jogszabályban meghatározott munkadíj, és a képviselet ellátásával összefüggésben felmerült, indokolt készkiadások együttes összegét számíthatja fel.

A Díjrendelet ugyanakkor rögzíti, hogy az ügyvéd és a kamarai jogtanácsos jogosult az eljárással összefüggő utazással töltött időre kieső munkadíj érvényesítésére, valamint, hogy a megbízáson alapuló munkadíj forintban számítandó.

A Díjrendelet szerint számítandó díjak esetében az olyan eljárásokban, ahol megállapítható az eljárás pertárgyértéke, a korábbival lényegében azonos, százalékos számítási módszer alkalmazandó, azzal, hogy az új szabály nem határoz meg ilyen esetre tételes minimumokat. Újítás, hogy az olyan eljárásokban, ahol a pertárgyérték nem állapítható meg, a munkadíj minden megkezdett tárgyalási óránként, valamint az eljárást megelőző és a tárgyaláson kívül végzett igazolt tevékenységéért óránként a kirendelt ügyvédi óradíj kétszerese, azzal, hogy a munkadíj mértéke nem lehet kevesebb az ügyvédi óradíj ötszörösénél. Ez a minimum érvényesül a megállapítható, és 10 millió forintot meg nem haladó pertárgyértékű ügyekben is.

Mellőzi a Díjrendelet azt a korábbi szabályt, mely szerint a másodfokú és felülvizsgálati eljárásban a munkadíj az elsőfokú eljárásban megállapítható munkadíj legfeljebb 50%-a, fenntartja azonban ezt a korlátot a nemperes eljárások esetében. Továbbra is érvényesül, hogy az ilyen eljárásokban a pertárgy értékeként a fellebbezésben, felülvizsgálati kérelemben vitatott összeget kell alapul venni.

Legmeghatározóbb újdonságaként, a Díjrendelet szigorú feltételrendszert állít fel az ügyvédi munkadíj bíróság általi leszállításával kapcsolatban. Eszerint a bíróság csak az érvényesített joggal összefüggésben nem álló, szükségtelenül vagy aránytalan mértékben felszámított munkadíj összegét, s azt is csak kérelemre mérsékelheti, erre irányuló döntését pedig részletesen indokolni köteles. Indoklásában tartalmi elemzéssel kell részletesen alátámasztania, hogy a felszámított munkadíj - figyelemmel a munkadíjban érvényesített általános költségekre, valamint az elvégzett munka mennyiségére és egyedi jellemzőire - mely körülmények alapján nem áll arányban a ténylegesen elvégzett ügyvédi tevékenységgel.

Emellett a mérséklésnek a Díjrendelet maximumot szab. A megbízás alapján számítandó díjat 50%-nál nagyobb mértékben főszabályként nem lehet mérsékelni. A Díjrendelet szerint számítandó díjak esetében pedig a 10 millió forintot meg nem haladó pertárgyértékű perekben nem lehetséges a díjmérséklés, a 10 millió forint feletti, de 100 millió forintot meg nem haladó pertárgyértékű, valamint a 100 millió forintot meghaladó pertárgyértékű perekben pedig szintén maximum a díj 50%-ig lehetséges a díjat mérsékelni. Az utóbbi két esetben további korlát, hogy a csökkentett összegnek így is el kell érnie az előző kategóriában megállapítható legmagasabb díj összegét. Ez a 3. § (1) bekezdés b) pontja szerinti, 10 millió forint feletti, de 100 millió forintot meg nem haladó pertárgyértékű perben a 3. § (1) bekezdés a) pontja szerinti maximumot, azaz 10 millió forint 5%-át, tehát 500.000 forintot, míg a 3. § (1) bekezdés c) pontja szerinti, 100 millió forintot meghaladó pertárgyértékű perben a 3. § (1) bekezdés b) pontja szerinti maximumot, azaz 10 millió forint 5%-ának, tehát 500.000 forintnak, valamint a 90 millió forintnak a 3%-ának, tehát 2.700.000 forintnak az összegeként 3.200.000 forintot jelent.

A Díjrendelet a kihirdetését követő 61. napon, tehát 2025. február 8-án nap lépett hatályba, ezzel egyidejűleg pedig hatályát vesztette a munkadíj kérdését korábban szabályozó, 32/2003. (VIII. 22.) IM rendelet. Kiemelendő azonban, hogy a február 8. napja előtt indult eljárásokban továbbra is a régi szabályozás lesz az irányadó, a bíróságok mérsékléssel kapcsolatos gyakorlata ugyanakkor várhatóan egyre inkább igazodni fog az említett kúriai döntéshez.

Összefoglalva, az új Díjrendelet új feltételrendszer bevezetésével köti meghatározott követelményekhez és részletes indokoláshoz az ügyvédi munkadíj mérséklését, amellyel véget vethet a bíróságok konkrétumokat nélkülöző, általános jellegű indokokkal alátámasztott díjmérséklési gyakorlatának.

Szerző: dr. Kovács Zsolt

Vissza a hírekhez