A pénzügyi lízingbevevő tulajdonosi várományos

Bank- és hiteljog, Polgári jog 2015. május 4.

A pénzügyi lízingbevevő jogi státuszának értékelése szempontjából alapvető jelentőségű a Kúria - az Alkotmánybíróság határozatán alapuló - közelmúltban közzétett döntése. Az épített környezet alakításáról és védelméről szóló 1997. évi LXXVIII. törvény (a továbbiakban: Étv.) 30. §-ának (1) bekezdése kártalanítási kötelezettséget ír elő az ingatlan tulajdonosa és haszonélvezője javára, ha a helyi építési szabályzat megváltoztatja vagy telekalakítási illetve építési tilalom elrendelésével korlátozza az ingatlan rendeltetését. A Kúria felülvizsgálati ítéletével hatályon kívül helyezett egy a pénzügyi lízingbevevő javára kártalanítást megítélő jogerős ítéletet, mert megállapította, hogy a felperes az ingatlannak se nem tulajdonosa, se nem haszonélvezője, így nem felel meg az Étv. hivatkozott kártalanítási rendelkezésének. 

A felperes panasza alapján az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az Étv. szóban forgó rendelkezése és az annak alapján hozott felülvizsgálati ítélet sérti az Alaptörvény XIII. cikk (3) bekezdését, amely kimondja, hogy kisajátítani csak teljes, feltétlen és azonnali kártalanítás mellett lehet. Igaz, hogy pénzügyi lízing esetén a lízingbevevő formálisan nem tulajdonos, azonban a rendelkezési jog kivételével megilleti őt a tulajdonjog valamennyi részjogosítványa. A pénzügyi lízingbevevő ezért tulajdonosi várományosnak minősül, akit a tulajdonossal egyezően kártalanítás illet meg jogának korlátozása esetén. Az Alkotmánybíróság „a hatályos jog kímélete érdekében” elutasította az Étv. szóban forgó rendelkezésének megsemmisítését, ehelyett megállapította annak alkotmányos tartalmát; ugyanakkor megsemmisítette a Kúria ítéletét. Ennek nyomán a Kúria ismét lefolytatta a felülvizsgálati eljárást, és új ítéletében helyben hagyta a pénzügyi lízingbevevő javára kártalanítást előíró jogerős ítéletet. 

Az Alkotmánybíróság és nyomában a Kúria az Étv. kártalanítási szabálya szempontjából értékelte a pénzügyi lízingbevevőt tulajdonosi várományosként, azonban nem férhet kétség ahhoz, hogy a gyakorlatban ez az értékelés ennél szélesebb körben kerül alkalmazásra. Az Alkotmánybíróság határozatában kimondta, hogy az adott per alapjául szolgáló pénzügyi lízingszerződés értelmezése alapján jutott arra a következtetésre, hogy a lízingbevevőt tulajdonosi várományosnak kell tekinteni.

Ebből az következik, hogy a lízingszerződést kidolgozó lízingbeadóknak át kell gondolniuk, hogy zavarja-e őket az, ha a lízingbevevőt kvázi tulajdonosként tekintik, és ha igen, akkor speciális szabályozást kell beépíteniük a lízingszerződésbe azokon a pontokon, ahol ki akarják zárni azt, hogy a lízingbevevőt tulajdonosi jogok illessék meg. (BH2015/113. ‑ Kúria Kfv. III. 37.891/2014.)

Vissza a hírekhez