A TKM Rendelettel kapcsolatos egyes kérdésekben foglalt állást az MNB

A megtakarítási célú életbiztosítási szerződések költségterhelésének összehasonlítását szolgáló ún. teljes költségmutató (TKM) számításáról és közzétételéről szóló 55/2015 (XII.22) MNB rendelet (TKM Rendelet) egyes rendelkezéseinek értelmezésével kapcsolatban foglalt állást a Magyar Nemzeti Bank (MNB) egy nemrég közzétett állásfoglalásában.

Az egyik kérdés az eszközalapok mögött álló befektetési alapok által fizetendő (a befektetési alap nettó eszközértékét csökkentő), utólag felmerülő sikerdíjakat, mint költségeket a biztosítónak figyelembe kell-e vennie a TKM-érték számítása során. A kérdés azért merült fel, mert a TKM Rendelet 2017. január 1-i módosítása szerint a mögöttes alapok költségeként az 583/2010/EU rendelet szerinti ún. folyó költségeket kell figyelembe venni, ami viszont az utólagosan elszámolt sikerdíjakat nem tartalmazza. Az MNB szerint a TKM Rendelet 6. § (1) bekezdésében rögzített alapelv irányadó, amely szerint a TKM számítása során a biztosító figyelembe veszi az adott termék kapcsán közvetlenül vagy közvetve felszámolt valamennyi költséget. Az MNB álláspontja szerint ezért a helyes gyakorlat az, hogy a TKM számítása során a biztosító a sikerdíjat is figyelembe veszi.

Egy másik kérdés a TKM-érték számításánál figyelembe vehető kockázatmentes hozam mértékére vonatkozott. A TKM Rendelet szerint ugyanis a biztosító a számítás során feltételezi, hogy az ügyfél követelései mögötti eszközökön befektetési hozam keletkezik, amelynek mértéke „konzisztens” az Európai Biztosítás- és Foglalkoztatóinyugdíj-hatóság (EIOPA) által meghatározott és közzétett kockázatmentes hozamgörbével. A biztosítók álláspontja szerint a „konzisztens” kifejezés arra utal, hogy az alkalmazott hozamoknak nem kell feltétlenül megegyezniük az EIOPA hozamgörbe forward értékeivel, ezért elfogadható lehet, ha egy biztosító az ügyfelek követelései mögötti eszközök hozamára a kockázatmentes kamatláb felett például az eszközösszetételnek megfelelő többlethozamot is figyelembe veszi, és ezzel megnöveli a kockázatmentes kamatlábat. Az MNB egyértelműen akként foglalt állást, hogy a „konzisztens” kifejezést akként kell érteni, hogy a TKM-érték számítása során az EIOPA hozamgörbe értékeivel megegyező kockázatmentes hozamot lehet csak figyelembe venni. Az MNB szerint helytelen gyakorlat olyan hozamot feltételezni, amely nem egyezik meg az EIOPA spot hozamgörbe forward értékével, hanem csak azzal konzisztens mértékű.

A legérdekesebb kérdés arra vonatkozott, hogy a TKM-érték számítására vonatkozó kötelezettség értelmezhető-e egyáltalán egyes speciális életbiztosítási termékek esetén, így olyan kockázati életbiztosításnál, amely nem visszavásárolható, azonban biztosítási esemény hiányában kármentességi bonusz, mint lejárati szolgáltatás kerül kifizetésre, vagy olyan visszavásárolható kockázati életbiztosítás esetén, amelynél a visszavásárlási érték fix, vagy az esetleges nyereségszámlán összegyűlt összeg valamekkora hányadával növekszik. Az MNB álláspontja szerint, ha egy kockázati életbiztosítás biztosítási esemény nélkül szűnik meg, és szolgáltatás jár az ügyfélnek (például kármentességi bónusz) vagy a kockázati életbiztosítás visszavásárolható, akkor „lejárati szolgáltatást” vagy visszavásárlási értéket a biztosítónak a díjba be kell kalkulálnia. Ha tehát a kockázati életbiztosításnak van lejárati szolgáltatása, az csak úgy lehetséges, ha a biztosító a termék árazásánál ezt figyelembe veszi, és a halálozási kockázat díja „feletti” részt adja vissza. Ez a - nem csak haláleseti szolgáltatással rendelkező - biztosítás nem minősül tisztán kockázati életbiztosításnak, ezért arra TKM-értéket kell meghatározni.

Vissza a hírekhez