Az Európai Unió Bíróságának ítélete az állam kártérítési felelősségének megállapításához szükséges feltételekről

Tényállás

Az Európai Unió Bírósága (továbbiakban: EUB) egy nemrég hozott ítéletében (továbbiakban: Ítélet) lényeges megállapításokat tett a tagállami kártérítési felelősség feltételeivel kapcsolatban. Az ügy tényállása szerint az Észak‑Dunántúli Környezetvédelmi és Kulturális Igazgatóság (a továbbiakban: ajánlatkérő) 2006. július 25‑én a közbeszerzésekről szóló 2003. évi CXXIX. törvény alapján ajánlattételi felhívást tett közzé a Győr‑Gönyű Országos Közforgalmú Kikötő közlekedési kapcsolatainak fejlesztésére.

A közbeszerzési kiírás szerint nem volt érvényes az ajánlat, ha az ajánlattevő az utolsó három lezárt üzleti év valamelyikében negatív mérleggel zárt. A Hochtief Solutions AG Magyarországi Fióktelepe (a továbbiakban: Hochtief) nem felelt meg e kritériumnak, ezért a Közbeszerzési Döntőbizottság előtt vitatta annak jogszerűségét. Érvelése szerint a fenti előírás diszkriminatív, másrészt pedig önmagában sem alkalmas egy ajánlattevő pénzügyi alkalmasságának igazolására. A Közbeszerzési Döntőbizottság részben helyt adott a Hochtief jogorvoslati kérelmének, de nem állapította meg az előírás jogellenességét.

A Hochtief ezt követően keresetet nyújtott be a Közbeszerzési Döntőbizottság határozata ellen a Fővárosi Bírósághoz, amely megállapította, hogy a mérleg szerinti eredmény alkalmas volt a gazdasági és pénzügyi alkalmasság megítélésére, ezért elutasította a keresetet.

A Hochtief fellebbezett az elsőfokú ítélet ellen a Fővárosi Ítélőtáblához, amely úgy határozott, hogy az eljárást felfüggeszti, és előzetes döntéshozatal iránti kérelmet terjeszt az Európai Unió Bírósága elé.

A C-218/11. sz. ügyben 2012. október 18-án meghozott ítéletébenaz EUB megállapította, hogy az ajánlatkérő jogosult a gazdasági és pénzügyi alkalmasság minimális teljesítményszintjét a mérleg egy vagy több mutatószámára való utalással meghatározni, feltéve, hogy azok objektíve megfelelnek arra, hogy információt nyújtsanak a gazdasági szereplő ezen alkalmasságáról. Az EUB ítélete utána Fővárosi Törvényszék jogerősen megállapította, hogy az ajánlatkérő által a pénzügyi-gazdasági alkalmasságra vonatkozó, a Hochtief Solutions által vitatott kritérium nem diszkriminatív, de azt nem vizsgálták, hogy e kritérium objektíve alkalmas-e egy ajánlattevő pénzügyi alkalmasságának megítélésére.

A Hochtief Solutions perújítási kérelmet terjesztett elő azon az alapon, hogy a fenti eljárásokban a magyar bíróságok egyrészről elmulasztották megvizsgálni a szóban forgó kritérium az ajánlattevő pénzügyi alkalmasságának megítélésére való objektív alkalmasságát, másrészről pedig ezzel összefüggésben nem vették figyelembe az EUB  C-218/11. sz. ügyben hozott ítéletét. A perújítási kérelmet a Fővárosi Törvényszék végső fokon elutasította.

 A Hochtief ezért keresetet terjesztett elő a Fővárosi Törvényszékkel szemben a Székesfehérvári Törvényszékhez azon kár megtérítése iránt, amelyet a Fővárosi Törvényszék a bírósági jogkörében eljárva neki okozott. E tekintetben úgy érvel, hogy nem kapott lehetőséget arra, hogy a Közbeszerzési Döntőbizottság előtt és az alapperben felhozott, ám e bizottság és az eljárt bíróságok által el nem bírált tényeket és körülményeket az uniós joggal összhangban figyelembe lehessen venni. Ezáltal pedig a magyar jogalkalmazó szervek kiüresítették a vonatkozó uniós jogi normák által garantált jogokat.

A Székesfehérvári Törvényszék felfüggesztette az eljárást és előzetes döntéshozatali kérelmet terjesztett elő az EUB-hoz.

A Székesfehérvári Törvényszék az üggyel kapcsolatban különösen azt kérdezi az EUB-tól, hogy

1. az érintett tagállam felelősségét a nemzeti jog alapján kell-e megítélni,
2. illetve, hogy a res iudicata elve kizárja-e, hogy a tagállam felelősségét meg lehessen állapítani,
3. továbbá, hogy ezen elvekkel ellentétes-e az olyan nemzeti jogi szabály, amely a valamely félnél felmerült költségeket kizárja a megtéríthető károk köréből.
4. ellentétes-e valamely tagállam azon szabályozása, amely nem teszi lehetővé a perújítást az említett tagállam azon bíróságának jogerőre emelkedett ítéletével szemben, amely a kérelem tárgyában anélkül döntött, hogy kitért volna az EUB egyik korábbi ítéletében felvetett kérdésre.

Döntés

ad 1) Az ítélet szerint a tagállam kártérítési felelősségének megállapítására elsődlegesen az EUB által a Köbler-ítéletben kimunkált feltételeket kell alkalmazni, ugyanakkor a nemzeti jog kevésbé szigorú feltételei alapján is fennállhat a magánszemélyek kártérítéshez való joga (Ítélet 37.).

ad 2) Az EUB ítélkezési gyakorlata értelmében a res iudicata elvével nem ellenétes a végső fokon eljáró nemzeti bíróság uniós jogi szabályt sértő határozatáért fennálló tagállami felelősség elvének elismerése. Ugyanis amiatt, hogy az uniós jogból eredő jogok megsértését jelentő ilyen határozat ellen rendes úton fellebbezni már nem lehet, a magánszemélyeket nem lehet megfosztani az állami felelősség megállapításának és a jogaik megfelelő védelmének lehetőségétől (Ítélet 39.).

ad 3) A kártérítés mértéke körében az EUB az egyenértékűség és a tényleges érvényesülés elvéből indult ki. Rögzítette, hogy amennyiben a bírósági jogkörben okozott kárért való  felelősség megállapítható, úgy a tagállamnak a felelősségre vonatkozó nemzeti jogi rendelkezései szerint kell az okozott sérelem következményeit orvosolnia úgy, hogy a károk megtérítésére vonatkozó, a nemzeti jogszabályok által meghatározott feltételek nem lehetnek kedvezőtlenebbek, mint azok, amelyek a hasonló jellegű, nemzeti jogon alapuló igényekre vonatkoznak (az egyenértékűség elve), valamint nem lehetnek olyanok, hogy a gyakorlatban lehetetlenné vagy rendkívül nehézzé tegyék a kártérítés elérését (a tényleges érvényesülés elve) (Ítélet 45.). Ennélfogva a nemzeti jog azon szabálya, amely szerint a jogsértő határozattal összefüggésben valamely félnél felmerült költségek általában ki vannak zárva a megtéríthető károk köréből, a gyakorlatban rendkívül nehézzé vagy akár lehetetlenné teheti azt, hogy e fél az általa elszenvedett sérelemnek megfelelő kártérítéshez jusson (Ítélet 47.).

ad 4) Az EUB hangsúlyozta, hogy az uniós jog nem írja elő a nemzeti bíróságnak, hogy eltérjen a bírósági határozatokat jogerőre emelő belső eljárási szabályok alkalmazásától, még akkor sem, ha ez lehetővé tenné az uniós joggal összeegyeztethetetlen nemzeti helyzet orvoslását (Ítélet 55.). Azaz nem ellentétes egy tagállam olyan szabályozása, amely nem teszi lehetővé a perújítást azon az alapon, hogy a jogerős ítéletet hozó bíróság nem vette figyelembe az EUB egy korábbi ítéletét. Ha azonban az alkalmazandó belső eljárási szabályok lehetővé teszik a nemzeti bíróság számára, hogy visszavonjon egy jogerőre emelkedett ítéletet annak érdekében, hogy az ezen ítélet nyomán kialakult helyzetet összeegyeztethetővé tegye egy korábbi jogerős nemzeti bírósági határozattal, amelyről az említett ítéletet hozó bíróságnak és a feleknek már tudomásuk volt, e lehetőségnek -az egyenértékűség és a tényleges érvényesülés elvével összhangban – ugyanazon feltételek mellett érvényesülnie kell annak érdekében, hogy a helyzetet az EUB valamely korábbi ítélete által értelmezett uniós joggal tegyék összeegyeztethetővé (Ítélet 65.).

Azaz amennyiben a nemzeti jog lehetővé teszi a perújítást egy a nemzeti bíróság által korábban hozott jogerős ítéletre hivatkozással, akkor a perújítás megengedhetősége egy EUB ítéletre hivatkozással is megállapítható.

Összegzés

Az ítéletet összegezve megállapítható egyrészt, hogy nem ellentétes az uniós joggal, ha nemzeti jog az EUB ítélkezési gyakorlatához képest kevésbé szigorú feltételeket ír elő az uniós jog megsértése miatt az államnak betudható károkozásért való felelősség megállapítása céljából. Másrészt, az állam előbb említett kártérítési felelősségét nem zárja ki az, hogy az uniós jogot sértő nemzeti bírósági határozat jogerőre emelkedett, a res iudicata elve alapján ugyanis a magánszemélyeket nem lehet megfosztani az állami felelősség megállapításának és a jogaik megfelelő védelmének lehetőségétől. Harmadszor, az egyenértékűség és a tényleges érvényesülés elve alapján a kártérítés kiterjed jogsértő határozattal összefüggésben valamely félnél felmerült költségekre is. Végül pedig mind a nemzeti joggal mind az EUB ítélete által értelmezett uniós joggal való összhang érdekében lehetővé kell tenni a perújítást, jogsértő nemzeti bírósági ítéletek esetében.

Vissza a hírekhez