Engedményezett követelés megfizetése és a kötelezett rosszhiszeműsége

A Kúria egy friss döntésében érintette az engedményezéssel és az engedményezési szerződéssel kapcsolatban a kötelezettől elvárható gondosság kérdését.

A perbeli ügy tényállása szerint a megrendelő és a vállalkozó között vállalkozási szerződés állt fenn, mely alapján a vállalkozónak a vállalkozói díj megfizetése iránt követelése keletkezett a megrendelővel szemben. A vállalkozó alvállalkozót is igénybe vett a teljesítés érdekében. Az alvállalkozó azzal kereste meg közvetlenül a megrendelőt, hogy a vállalkozó a megrendelővel szemben fennálló követelését rá, az alvállalkozóra fogja engedményezni az alvállalkozónak a vállalkozóval szemben fennálló követelése erejéig. A megrendelő az alvállalkozó rendelkezésére bocsátotta a vállalkozó által a megrendelő részére kibocsátott számlát, valamint a megrendelő saját, engedményezési szerződésekhez használt szerződésmintáját. Az alvállalkozó engedményezési szerződésként bemutatta a szerződésminta alapján elkészített okiratot a megrendelőnek; a vállalkozó ekkor jelezte a megrendelőnek, hogy engedményezés nem történt, a szerződéses okiratot nem a vállalkozó ügyvezetője írta alá, és hogy a végszámla illetéktelen kezekbe kerülhetett. Ezt követően a megrendelő a neki bemutatott okiratban foglalt összeget mégis megfizette az alvállalkozónak.

A Kúria – az EBH 2002.647. számú elvi bírósági határozatra hivatkozva – kiemelte, hogy alapvetően az adós nem köteles az engedményes és az engedményező közötti jogviszony vizsgálatára, és emiatt nem viselheti az ezzel járó kockázatot sem; ugyanakkor azt is kiemelte, hogy az adósnak az engedményes felé történt teljesítése ennek ellenére sem tekinthető joghatályosnak, ha rosszhiszemű volt, és tudnia kellett az engedményezés hiányáról.

Tekintettel arra, hogy a megrendelő biztosított szerződésmintát az engedményezési szerződés elkészítéséhez az alvállalkozó részére, illetve a megrendelő adta meg az engedményezett követelés meghatározásához szükséges adatokat és a vállalkozó számláját is, továbbá maga a vállalkozó is felhívta a megrendelő figyelmét arra, hogy nem történt engedményezés, a Kúria értelmezése szerint a megrendelőnek tudnia kellett az engedményezés hiányáról. Emiatt a megrendelő a kötelmet megszüntető hatállyal csak az eredeti jogosult, vagyis a vállalkozó felé teljesíthetett volna.

Álláspontunk szerint az új Ptk. engedményezésre vonatkozó szabályai a jelen esetre egyértelmű rendelkezéseket tartalmaznak: a bíróságnak azt kellett volna vizsgálnia, hogy a megrendelő kapott-e a Ptk. 6:198. § szerinti teljesítési utasítást. Az elsőfokú ítélet azt állapította meg, hogy teljesítési utasítás nem volt, míg a másodfokú ítéletben szerepel, hogy a megrendelő számára nyilvánvaló volt, hogy az engedményezési szerződés hamis okirat volt, így az alapján teljesítési utasításnak minősülő nyilatkozat vagy engedményezési okirat sem születhetett. Teljesítési utasítás hiányában a megrendelő csak saját kockázatára teljesíthetett az alvállalkozó felé. Mivel a per adatai alapján a megrendelő előtt ismert volt, hogy nincs teljesítési utasítás, ezért feleslegesnek tűnik a szubjektív jóhiszeműségének a vizsgálata és értékelése.

(Kúria Pfv. V. 22.454/2017.)

Vissza a hírekhez