Felügyeleti állásfoglalás a megtakarítási jellegű életbiztosítások visszavásárlási összegének minimumával kapcsolatos jogszabályi rendelkezések értelmezéséről

A felügyeleti jogkörében eljáró Magyar Nemzeti Bank (MNB) nemrégiben közzétett állásfoglalásaiban (http://alk.mnb.hu/data/cms2452137/tmp3959.tmp(14191143).pdfés http://alk.mnb.hu/data/cms2452138/tmpC6F5.tmp(14191201).pdf) értelmezte a biztosítási tevékenységről szóló 2014. évi LXXXVIII. tv. (a továbbiakban: Bit.) 2017. január 1. napjától hatályos 124/A. §-ának a visszavásárlási összeg minimum értékével kapcsolatos rendelkezéseit.

1) Visszavásárlási összeg az első évben

Az MNB-hez egy hazai biztosító fordult állásfoglalás-kéréssel, mivel értelmezése szerint a Bit. 124/A. § rendelkezései alapján a megtakarítási jellegű életbiztosítási szerződések visszavásárlási értéke csak az első biztosítási évet követően kell, hogy elérje a törvényben lefektetett minimális mértéket (az első évben befizetett díjak legalább 20 %-át), következésképpen jogszerű a biztosító általános szerződési feltételeinek azon rendelkezése, mely szerint az életbiztosítási szerződés fennállásának első 12 hónapjában a biztosítási szerződésnek nincs visszavásárlási értéke. A biztosító álláspontja szerint a visszavásárlási érték meghatározása a biztosítási időszakhoz, tehát évekhez igazodik, és ezért fogalmaz úgy a jogszabály, hogy első éves stb. díjrész után számítandó és teljesítendő a szerződések visszavásárlási értéke. Meglátása szerint az ettől eltérő értelmezés azt eredményezné, hogy a megtakarítási jellegű életbiztosítások már a szerződés első hónapjában is rendelkeznek visszavásárlási értékkel, ami egyrészt a Bit. 122. §-ával nehezen lenne összeegyeztethető, hiszen abban az esetben a biztosítók nem visszavásárlási értéket, hanem azt meghaladó, vagy a teljes befizetett díjat adják vissza ügyfeleiknek, másrészt az életbiztosítások fő céljával – hosszú távú védelem és befektetés – állna ellentétben és ösztönözné az ügyfeleket a szerződések megszűntetésére, mely a teljes veszélyközösségre nézve is kockázatot rejt magában.

Az MNB állásfoglalásában nem osztotta azt a jogértelmezést, hogy az életbiztosítási szerződéseknek először a 13. hónapban keletkezik visszavásárlási értéke, mivel a Ptk. 6:484. § (1) bekezdése alapján a visszavásárlási összeg kifizetésére vonatkozó maradékjog az életbiztosítási szerződés minden szakaszában megilleti a szerződőt, azaz ez a rendelkezés valamennyi, tehát az (éves) biztosítási időszakon belüli időpontban biztosítási összeg kifizetése nélkül megszűnő szerződésekre is vonatkozik.

A Bit. 124/A. § ezen túlmenően nem tartalmaz „teljes évre” utaló rendelkezéseket, illetve sem a befektetési egységhez kötött életbiztosítások esetében, sem az egyéb megtakarítási jellegű életbiztosítások esetében nem mondja ki, hogy a szerződésnek csak az első évet követően keletkezne visszavásárlási értéke. Ellenkezőleg, azt rögzíti, hogy a befektetési egységhez kötött életbiztosítások esetében már az első évben is a visszavásárlási érték elszámolásának alapja lesz valamennyi esedékes és befizetett díjból befektetett összeg (melynek csak az elvárt minimumát rögzíti a törvény), az ott meghatározott értékből pedig csak az ügyfél rendelkezésének a konkrét költségvonzata érvényesíthető.

Az MNB álláspontja szerint mivel a Bit. 124/A. § (1) és (3) bekezdésben meghatározott mértékben a biztosító a befizetett biztosítási díjakat a szerződő javára köteles befektetni (azaz azt költségként nem vonhatja el), a biztosító nyilvánvalóan jogalap nélkül gazdagodna, ha a szerződés megszűnése esetében az ügyfél a maradékjogával nem, illetve nem a jogszabály szerint élhetne.

AZ MNB kifejtette, hogy a minimum befektetési összegek meghatározása az ügyfélvédelem erősítése céljából történt, jelentősége pedig elsősorban abban áll, hogy megakadályozza, hogy a biztosítók az első években költség címén a teljes (megtakarítási célú) befizetést elvonják, nem pedig abban, hogy a visszavásárlási összeg alacsony volta „elrettentse” az ügyfeleket a szerződés idő előtt megszüntetésétől.

A Bit. 124/A. § értelmezésével kapcsolatos MNB-állásponttal alapvetően egyetértünk, azonban rámutatunk arra, hogy a Bit. 124/A. § rendelkezéseinek egyes részletszabályai továbbra is tisztázásra várnak. Így például a Bit. 124/A. § (2) bekezdése szerint a biztosító a minimálisan befektetendő biztosítási díjrész aktuális számlaértékéből a visszavásárlási összeg számítása során levonhatja az ügyfél rendelkezéseinek konkrét költségvonzatát, ide nem értve a visszavásárlási rendelkezés költségét. Kérdés, hogy mely ügyfélrendelkezések minősülnek olyan rendelkezésnek, amelyek költségvonzata levonható a visszavásárlási összeg alapjából. Egy lehetséges értelmezés szerint az olyan általános költségek, mint például a kezdeti költség, vagy a kezelési-, és adminisztrációs díjak a visszavásárlási értékből nem vonhatók le, ellenben az eszközalapok közötti áthelyezések költsége érvényesíthető.

2. Nem elegendő, ha csak a kumulált visszavásárlási összeg éri el a minimális visszavásárlási összeg mértékét

Egy másik biztosító állásfoglalás-kérésében a minimális visszavásárlási összeg adott évre vonatkozó mértékétől való eltérés lehetőségét vetette fel. A biztosító álláspontja szerint, ha az első évben a jogszabály által előírt, minimális befektetési értékként meghatározott, első éves díjrész 20%-a helyett többet, 40%-ot fektetne (40 egységet) be a befizetett 100 egység díjból, a második évben pedig szintén 40%-ot, ezzel az első két év díjából a befektetett díjrész mértéke 80 egység lenne. Ebben az esetben szerinte teljesülnek a Bit. 124/A. §-ában meghatározott feltételek, hiszen amennyiben a szerződő az első év után él a maradékjogával, és kezdeményezi a szerződés visszavásárlását, akkor a biztosító teljesítése a teljes tartalék, azaz 40 egység lenne, amennyiben pedig a második évet követően él a szerződő a maradékjogával, a biztosító teljesítése értelemszerűen a teljes tartalék összege, azaz 80 egység lenne, mely meghaladja a Bit. 124/A. § szerint az első és második év befizetett díjaiból visszavásárlási összegként megfizetendő összeget (a Bit. 124/A. § szerint ez 20 % + 50 % = 70 % lenne).

Az MNB álláspontja szerint a biztosítónak lehetősége van az első évben az esedékes és befizetett biztosítási díj több mint 20%-át befektetnie, azaz a jogszabályban meghatározott mértéktől az ügyfél javára el lehet térni. Azonban a második évben esedékes és befizetett díjakból a Bit. 124/A. § alapján legalább 50 %-ot kell befektetni, ettől kizárólag magasabb érték megállapítása lehetséges.

Az MNB szerint a Bit. 124/A. § a (kockázati életbiztosításnak nem minősülő) életbiztosítási termékek megtakarítási céljainak megvalósulásra érdekében az egyes években fokozatosan kívánja a (minimális) visszavásárlási értéket növelni, ösztönözve a szerződőt a szerződések hosszú távú fenntartására.

Erre figyelemmel annak ellenére, hogy az első évben a befektetett érték, illetve az ez alapján számított visszavásárlási összeg a jogszabály által előírtnál kedvezőbben alakul, illetve az első két évben összegezve is meghaladja azt, a második évben a befektetett érték egyértelműen a jogszabályi minimális értékekre vonatkozó elvárás alatt maradna, ezért a biztosító által javasolt megoldás ellentétben áll a Bit. 124/A. § rendelkezéseivel.

Összegzés

Az MNB állásfoglalása alapján mind az ügyfelek, mind a biztosítók számára egyértelművé vált, hogy a 2017. január 1. napját követően kötött – akár hagyományos, akár befektetési egységekhez kötött – megtakarítási életbiztosítások esetén a szerződési feltételek a visszavásárlási összeg mértékét a törvényben meghatározott mérték alatt nem állapíthatják meg. A korábban kötött életbiztosítási szerződések esetén ugyanakkor a biztosítók nem kötelesek általános szerződési feltételeiket módosítani, vagyis e korábban kötött szerződések esetében továbbra is előfordulhat, hogy az első egy-három évben a biztosító visszavásárlás esetén visszavásárlási összeget nem köteles kifizetni. 

Vissza a hírekhez