Jogszerűtlen adatkezelés a követelések behajtása során

Jelentősen befolyásolhatja a faktoring cégek, bankok, illetve biztosítók behajtási gyakorlatát az a polgári elvi döntés, amely a Kúriai Döntések 2015/4. számában jelent meg.

A P.2. szám alatt közzétett elvi döntés – a Fővárosi Ítélőtábla 2.Pf.21.261/2013. sz. ítélete – szerint jogszerűtlen adatkezelést valósít meg, és egyben a magántitokhoz való jog sérelmét jelenti, ha a behajtási folyamat során a pénzügyi szolgáltató a banki tartozás tényét az adós felhatalmazása nélkül közli az adós közeli hozzátartozóival. Ez a magatartás személyiségi jogsérelmet valósít meg, amely – a perbeli esetben – nem vagyoni kártérítés, illetve az új Ptk. szerinti sérelemdíj megállapításának alapjául szolgálhat.

A döntésben rögzített tényállás szerint az alperes pénzügyi szolgáltató engedményesként lépett fel az adós banki kölcsönből eredő tartozásának behajtása érdekében, melynek keretében az adós tartozásával és tartózkodási helyével kapcsolatban telefonon megkereste az adós – egyébként kórházi ápolás alatt álló – édesapját.

A Fővárosi Ítélőtábla jogerős ítéletében megállapította, hogy az adós tartozásának ténye személyes adat, és mint ilyen csak a személyes adatok kezelésére vonatkozó jogszabályi előírásoknak [2011. évi CXII. tv. (Infotv.) 3. § és 5. §] megfelelő módon, azaz a jogosult írásbeli felhatalmazása vagy jogszabály alapján közölhető harmadik személlyel. Az, hogy a pénzügyi szolgáltató az adós tartozásának tényét mint személyes adatot megfelelő felhatalmazás nélkül annak szülei előtt megismerhetővé tette, jogosulatlan adatkezelést valósított meg, és egyben sértette az adós magántitkát is, mivel az adósnak méltányolható érdeke fűződik ahhoz, hogy tartozásáról, annak engedményezéséről, illetőleg annak vele szembeni érvényesítéséről közeli hozzátartozói ne szerezzenek tudomást, az titokban maradhasson. A magántitok megsértése a személyiségi jogok megsértésének minősül, és – a perre irányadó polgári jogi szabályok szerint – nem vagyoni kártérítés alapjául szolgálhat. A konkrét esetben a bíróság 250.000 Ft összegű nem vagyoni kártérítést tartott arányban állónak az adós lelkiállapotának nem kívánt változásával, és az általa elszenvedett aggodalommal, melyet felerősített az, hogy az adós édesapjának állapota a megkeresés hatására rosszabbodott.

Az elvi döntés hatására a bankoknak, követeléskezelőknek, és biztosítóknak úgy tűnik, tovább kell szigorítaniuk a behajtási ügymenetre vonatkozó szabályozásukat, kitérve arra is, hogy a behajtási folyamat során az adós tartozásával kapcsolatban bárminemű személyes adatot – így magát a tartozás vagy a behajtási folyamat megindulásának tényét – csak az adós felhatalmazása alapján lehet harmadik személyekkel közölni. Az elvi döntés hatással lehet a behajtási folyamatban közreműködő megbízottakkal kötött szerződések tartalmára is. A döntés hatására továbbá a szolgáltatók feltehetően fontolóra veszik a szerződéskötéskor tett adatkezelési nyilatkozatok kiterjesztését. Ennek kapcsán ugyanakkor figyelemmel kell lenni arra, hogy az adatkezelésnek az Infotv. 4. § (1) bekezdése alapján tisztességesnek kell lennie, azaz a szolgáltató csak olyan adatkezeléshez kérheti az adós hozzájárulását, amely az adatkezelés céljának – jelen esetben a követelés érvényesítésének, behajtásának – megvalósulásához indokoltan szükséges. Ha az adatkezelés olyan hozzájáruláson alapul, amely parttalanul lehetővé teszi a szolgáltatónak a személyes adatok harmadik személyekkel (munkáltató, hozzátartozók) történő közlését, az felvetheti az adatkezelés tisztességtelenségét és annak minden jogkövetkezményét.

Fontos hangsúlyozni, hogy az elvi döntés alapján nem csak azok a magatartások valósíthatnak meg személyiségi jogsérelmet, amelyek egyben valamely gazdasági titok (bank-, értékpapír-, biztosítási-, pénztár-, vagy foglalkoztatói nyugdíjtitok) megsértését jelentik, hanem más, minősített titoknak nem minősülő személyes adatok jogosulatlan kezelése is. Így például a biztosító biztosításközvetítővel szemben fennálló jutalék-visszakövetelési igényének behajtása során is megvalósulhat az elvi döntésben foglalt személyiségi jogsérelem, holott ebben a jogviszonyban biztosítási titok sérelméről nem beszélhetünk.

Az elvi döntés büntetőjogi kérdéseket is felvet. Bár az említettek szerint a behajtási folyamat során kezelt adatok jellemzően gazdasági titkot is képeznek, eddig nem merült fel annak lehetősége, hogy a gazdasági titkot sértő magatartások egyúttal büntetőjogi tényállást is megvalósítanának, mivel a hatályos Büntető Törvénykönyvről szóló 2012. évi C. tv. (Btk.) 413. §-ában szabályozott gazdasági titok megsértése bűncselekmény szükséges tényállási eleme, a vagyoni hátrány mint eredmény bekövetkezése jellemzően hiányzott. Az elvi döntés után azonban felmerül, hogy az egyben gazdasági titkot képező személyes adatok felhatalmazás nélküli átadása harmadik személy részére a Btk. 219. § szerinti személyes adattal visszaélés bűncselekmény tényállásába illeszkedik, melynek a jelentős érdeksérelem okozása az egyik lényeges tényállási eleme. Az elvi döntés alapján elképzelhető egy olyan értelmezés, mely szerint a személyes adat jogszerűtlen kezelése egyúttal jelentős érdeksérelmet is okozhat, melyet alátámasztani látszik az a tény, hogy az ítélőtábla erre tekintettel nem vagyoni kártérítés megállapítását tartotta indokoltnak.

Vissza a hírekhez