Változás a csoportos biztosítások felügyeleti megítélésében

A Magyar Nemzeti Bank (a továbbiakban: Felügyelet) honlapján nemrégiben a biztosításközvetítés és a biztosítottak csoportos biztosításhoz történő csatlakoztatása elhatárolásának szempontjait elemző állásfoglalás jelent meg. Bár a Felügyelet korábban már adott ki hasonló tárgyban állásfoglalást, az új Polgári Törvénykönyv (a továbbiakban: Ptk.) csoportos biztosítással kapcsolatos szabályaira is figyelemmel a Felügyelet állásfoglalásában több lényeges ponton is módosított korábbi álláspontján. Az alábbiakban röviden ismertetjük az állásfoglalás fontosabb megállapításait.

Biztosítási érdek és csoportképző ismérvek

Az állásfoglalás egyik újdonsága, hogy a Felügyelet álláspontja szerint csoportos biztosítási szerződések esetén a szerződő fél részéről is kimutathatónak kell lennie legalább közvetett biztosítási érdeknek. A Felügyelet értelmezésében a csoportos biztosításokban a szerződő fél szempontjából a biztosítási érdeket a csoport és a szerződő fél közötti kapcsolat határozza meg: például a munkáltató a szerződő fél, aki a munkavállalók javára köt csoportos életbiztosítást; vagy egy tömegközlekedési vállalkozás köt csoportos balesetbiztosítást az utasai javára.  A Felügyelet következtetése tehát, hogy a csoportos biztosítás esetében a csoportképző ismérv nem lehet önmagában az, hogy a biztosított a csoportos biztosítás alanya, azaz a szerződő fél és a biztosítottak között a biztosítási érdeket is megteremtő, a csoportos biztosítási szerződéstől független viszonynak kell fennállnia.

A Ptk. alapján ugyanakkor főszabály szerint közömbös, hogy a szerződő fél és a biztosított között milyen kapcsolat van, illetve hogy a szerződő milyen okból köti meg a biztosított javára a biztosítási szerződést, a szerződés érvényességéhez csak az szükséges, hogy a biztosítottbiztosítási érdekkel rendelkezzen, azaz a szerződést biztosítási érdekkel rendelkező személy javára kössék meg. A szerződő félnek tehát sem közvetlen, sem „közvetett” biztosítási érdekkel nem kell rendelkeznie a szerződéskötéshez, noha nem kizárt, sőt, tipikus, hogy a szerződő félnek egyébként valamilyen érdeke fűződik a biztosítási szerződés megkötéséhez.

A Ptk. csoportos biztosításokra, mint a más javára kötött biztosítások sajátos formájára vonatkozó szabályai sem tartalmaznak a biztosítási érdek tekintetében ettől eltérő szabályt, a Ptk. 6:442. § (1) bekezdése csupán azokat az ismérveket rögzíti, melyek szerint a biztosítottak (a csoport) meghatározása megtörténhet (ilyen lehet valamely szervezethez való tartozás, a biztosítottak és a szerződő fél között fennálló jogviszony vagy egyéb kapcsolat). Az első fordulatból – valamely szervezethez tartozás – egyébként még az sem következik, hogy a csoportos biztosítást csak az adott szervezet kötheti meg a biztosítóval, azt voltaképpen bárki megkötheti egy adott szervezethez tartozó biztosítottak javára.

A fentiek alapján nem feltétlenül helytálló az a Felügyelet által alkalmazott megközelítés, hogy a szerződő félnek a csoportos biztosítás megkötéséhez „biztosítási érdeket” kellene kimutatnia a biztosítás tárgyára vagy a biztosítottakra vonatkozóan. Ehelyett azt a kérdést, hogy a szerződő fél köthet-e csoportos biztosítást a biztosítottak meghatározott csoportjára, a Ptk. 6:442. § (1) bekezdése alapján kell eldönteni, azaz azt kell vizsgálni, hogy a szervezni kívánt csoport tekintetében fennáll-e az ott megjelölt három csoportképző ismérv valamelyike.

Biztosítási szerződések közvetítése és a biztosítottak csatlakoztatása

A Felügyelet állásfoglalásában emellett ismét megerősítette, hogy a biztosítottak egy már megkötött szerződéshez történő „csatlakoztatása” egy tekintet alá esik a biztosítási termékek hagyományos közvetítésével, így a közvetítők egyenlő kezelésének és a fogyasztók védelmének követelménye megkívánja, hogy a csoportos biztosítás megkötése a biztosítási szerződés megkötésének elősegítésével biztosítási közjogilag azonos megítélés alá essen. Mindezek alapján a biztosítotti jogviszonyok létrehozására irányuló tevékenység (azaz praktikusan a szerződő fél minőség) is biztosításközvetítésnek minősülhet, amennyiben a biztosítottak csatlakoztatását üzletszerűen végzik.

Üzletszerűség

Az állásfoglalás másik jelentősebb újdonsága az, hogy a Felügyelet a Hpt. alapján az üzletszerűség fogalmának értelmezése kapcsán kialakított gyakorlatot immár a biztosítási szerződésekre is alkalmazza. Ennek köszönhetően az üzletszerűség fogalma azon elemének értelmezése is megváltozott, amely szerint a szolgáltatás nyújtásának célja ellenérték, nyereség illetve vagyonszerzés. A Felügyelet álláspontja szerint, ha a szolgáltatást bármilyen plusz költség vagy díj felszámítása mellett, illetve más közvetett gazdasági előny érdekében nyújtják, akkor a nyereség, illetve vagyonszerzésre irányultság megállapítható. A Felügyelet álláspontja szerint a nyereség, illetve vagyonszerzés körébe tartozik az is, ha a kvázi ingyenes szolgáltatást olyan motivációval, illetve annak érdekében is nyújtják, hogy ezáltal az egyébként üzletszerűen végzett (fő)tevékenység eredményességét fokozzák, az abból eredő bevételt növeljék. Eddig a biztosítási szerződések kapcsán ez a fajta értelmezés nem jelent meg a Felügyelet gyakorlatában.

Az állásfoglalás hatásai

Azon piaci szereplők számára, akik csoportos biztosítási konstrukció kialakítását tervezik, illetve már ilyen konstrukciót működtetnek (elsősorban a szerződő felek és biztosítók), javasolt a tervezett vagy megvalósított csoportos biztosítási konstrukciók jogi felülvizsgálata a Felügyelet állásfoglalásában foglaltakra tekintettel, ugyanis a nem megfelelő polgári jogi, illetve közjogi megoldásokat a Felügyelet akár felügyeleti bírsággal is szankcionálhatja.

Vissza a hírekhez